Magunktól véd a magánpénztár
A befektetési döntés szabadságát illetően - vagyis az elérhető hozamok alapján - a hazai megoldást "középutasnak", azaz mindenki számára kielégítő megoldásnak tartja Erdős Mihály, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) Biztosítás- és Pénztári Felügyeleti Igazgatóságának ügyvezető igazgatóhelyettese. A jelenlegi rendszer ugyanis a túl nagy kockázatvállalásra hajlandó tagokat is megvédi saját maguktól. Erre pedig azért van szükség, mert a magán-nyugdíjpénztári rendszer a társadalombiztosítási nyugdíj fontos kiegészítője.
A nagyobb kockázat, nagyobb hozam elvét viszont mindenki alkalmazhatja az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében - hangsúlyozza a szakember. Szerinte a szektor (pénztárak, vagyonkezelők stb.) részéről sincs érzékelhető nyomás a szisztéma megváltoztatására, jóllehet a nemzetközi gyakorlattól nem idegen megoldás, hogy a kötelező rendszerben is különböző befektetési portfóliók közül lehessen választani.
A külföldi tapasztalatok arról árulkodnak - folytatja Erdős -, hogy a tagok a nagyon kockázatos, a nagyon konzervatív vagy az arany középutat jelentő konstrukciók egyike mellett kötnek ki. Ennél szofisztikáltabban kevesen menedzselik magán-nyugdíjpénztári megtakarításaikat, mi több, a választás lehetőségével is csupán a tagok 20-30 százaléka él. Eszerint 70-80 százalékuk elfogadja a számukra automatikusan felkínált megoldást, bár ez az aktivitási szint még mindig lényegesen magasabb a hazai önkéntes pénztáraknál általában jellemzőeknél. Utóbbiak esetében akad olyan, ahol a tagságnak csak elenyésző része választ, és az e tekintetben a legjobbaknál is általában legfeljebb 10 százalék a vagyonukat aktívan menedzselők aránya.
A hazai állapotokat jól jellemzi, nagyon kevesen vannak tisztában azzal, hogy a nyugdíjkorhatár elérésével nem kötelező igénybe venni a magánpénztári szolgáltatást. Pedig kedvezőtlen pénz- és tőkepiaci helyzetben érdemes kivárni, hiszen a folyamatok jobbra fordulásával magasabb lehet a kifizetés - figyelmeztet a PSZÁF ügyvezető igazgatóhelyettese. A törvényi keretek lehetővé teszik, hogy a nyugdíjaskorba lépő pénztártag megőrizze tagságát, sőt akár a tagdíjfizetést is folytathatja mindaddig, amíg szükségét érzi.
