Mennyit is keresnek a bankok?
Úgy tűnik, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete helyenként eltérően vélekedik a magyar bankrendszer állapotáról: a felügyelet legutóbbi hírlevelében ugyanis ellenvéleményét fogalmazta meg a szervezet néhány, a magyar bankszektorra vonatkozó megállapításával kapcsolatban. Az OECD 2005-ös, Magyarországról készítendő országtanulmánya kapcsán készített egyik kérdőívből ugyanis az derül ki, hogy a szervezet túl magasnak ítéli a magyar hitelintézeti szektor jövedelmezőségét, amit piacszerkezeti problémákra vezet vissza, és az OECD szerint szabályozási, illetve felügyeleti beavatkozást igényel. A PSZÁF túl sommásnak tartja az idézett megállapítást, és több ponton is igyekszik ellenérveket felsorakoztatni.
A PSZÁF szerint például a hazai bankszektor nyereségessége egyáltalán nem magas a többi új EU-tagéhoz viszonyítva: a magyar bankrendszer adózott eredmény alapján számított tőkejövedelmezősége (ROE) 2003-ban 18 százalékos volt, amely a Csehország, Szlovákia és balti-tengeri országok által elfoglalt 15-21 százalékos sávban helyezkedett el. Az unió új tagországait jellemző 11 százalékos átlagos ROE - érvel a felügyelet - pedig azért jöhetett létre, mert a csoport átlagát a lengyel bankrendszer mindössze ötszázalékos átlagos tőkejövedelmezősége jelentősen rontotta. A tizenötökkel szembeni jelentős különbség pedig nagyrészt a nyugat-európai bankrendszer alacsony, nem pedig a hazai bankszektor magas tőkejövedelmezőségéből adódik.
A felügyelet szerint a magas magyarországi nyereségesség nagyrészt makrogazdasági tényezőkből fakad. Így természetes összefüggés, hogy Magyarországon, ahol a munkaerő termelékenységéhez képest jelentős mértékben alulértékelt, a tőke határtermelékenysége magasabb, mint Nyugat-Európában. Ennek egyik megjelenési formája a magasabb banki nyereségesség, különösen a magasabb átlagos kamatrés tekintetében, amely Magyarországon a tizenötök átlagának két és félszerese. Ugyancsak makrogazdasági eredetű torzító tényezőnek értékeli a PSZÁF a viszonylag magas inflációt és külső egyensúlyhiány miatti magas jegybanki kamatot. A bankok jövedelmezőségét javító további, alapvetően makroeredetű tényező az állami kamattámogatás, amely főként a háztartások ingatlanhiteleivel kapcsolatban merült fel.
A hazai banki jövedelmezőség legutóbbi gyors növekedése az említettek ellenére elsősorban a költséghatékonyság lendületes javulásából adódott - állapítja meg a felügyelet. A működési költségek a bankok összes eszközállományához viszonyítva két évvel ezelőtt a nyugat-európai átlagos szint több mint kétszeresét tették ki, 2004-re azonban ez a különbség 1,5-1,8-szeresre csökkent.
A PSZÁF értékelése szerint a hazai banki intézményi szerkezet nem igazán tükröz túlzott koncentrációból adódó problémákat sem, és a piacfelügyelet, illetve a fogyasztóvédelem kérdései is megkapják a szükséges hatósági figyelmet.
