Össztűz a kereskedelmi törvényre

A parlamenti vita megkezdésével egy időben a tovább éleződtek az új kereskedelmi törvénnyel kapcsolatos háttérküzdelmek is. Az 1978-as szabályozás óta nagyot változott az ágazat, így új törvényre mindenképp szükség van, de szinte ez az egyetlen pont, amelyben az érintettek egyetértenek. Míg a javaslat két kimunkálója, a gazdasági tárca és a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) általános keretszabályozást kíván, minél kevesebb állami beavatkozással, az előkészítésben részt nem vevők most szigorú és igen konkrét előírásokat illesztenének a jogszabályba.

A középpontban álló kiskereskedelemre a tervezet kapcsán több oldalról is össztűz zúdult. A kereskedelmi dolgozók nevében fellépő szakszervezetek a hétvégi és ünnepnapi nyitva tartás családi életre nehezedő terheit akarnák mérsékelni minél szigorúbb korlátozással. A kereskedők azonban azzal védekeznek, hogy nekik nem tisztük átnevelni a vásárlókat, akik viszont az elmúlt években egyre többet járnak boltokba szombaton és vasárnap.

A VOSZ adatai szerint a vevők 37-38 százaléka rendszeresen a hét utolsó napjain intézi vásárlásait, s a lehetőség megszüntetése óriási érvágás volna a boltosoknak. A szabadnapi és ünnepnapi nyitva tartás korlátozását a háttérből a kisebb üzletek üzemeltetői is támogatják, mivel számukra nem feltétlenül éri meg a hét végi munka a szerény forgalom és fizetendő többletbér miatt, ám az ilyenkor, jórészt hipermarketekben végzett nagybevásárlások az ő hétköznapi forgalmukból csíp le egy jókora részt.

A nagy üzletek szerint a nyitvatartási időt inkább a vevők igényeihez kell igazítani, s a bérezési kérdésekben is inkább a munka törvénykönyve az illetékes. Arra emlékeztetnek, hogy a más ágazatokban is szokásos hét végi munkára senkit sem kényszerítenek, s a bérezési visszaélések jórészét a pótlékok (hivatalos) kifizetését sokszor "elfelejtő" kisebb üzletekben regisztrálják. Ráadásul a kis és nagy üzletek közti örök ellentétet még sehol sem sikerült felszámolni, így aligha remélhető megoldás a mostani törvénytől. A kereskedelmi kamara ezt a hírek szerint némileg másként látja, s ezért elsősorban a kis üzletek nagyokkal szembeni kiszolgáltatottságát csökkenteni igyekvő módosítások mellett lobbizik, míg a VOSZ az egyenlő elbírálásra tenné a hangsúlyt.

Egy másik fronton a földművelési tárca által felkarolt mezőgazdasági termelőkkel folyik a harc. Ők a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmáért lobbiznak, pedig az - emlékeztetnek a kereskedők - már szerepel az agrárrendtartási előírásokban. Ráadásul némi inkonzisztencia tapasztalható a nyilatkozatokban, hiszen miközben például a tejtermelők sokszor extraprofit elérésével vádolják a saját bevallásuk szerint az élelmiszereket alig 4-7 százalékos haszonkulcscsal kínáló hipermarketeket, most a termelők az alacsony árak alkalmazását korlátoznák.

Sokszor alighanem a feldolgozóipar nyeresége ad magyarázatot a látszólagos ellentmondásra, amely most a háttérben ugyancsak a beszerzési ár alatti értékesítés tiltásáért lobbizik, hiszen ezzel növelheti a más boltoknál elérhető átvételi árat. A vállalkozók érdekeit képviselve a minisztériumokkal napi kapcsolatban lévő Krisán László, a VOSZ kereskedelmi és szolgáltatási szekciójának elnöke szerint azonban ilyen általános korlátozásról semmiképp sem lehet szó, hiszen így a kereskedők nyakán maradnának a szezonális termékek, s nem adhatnák olcsóbban a hamarosan lejáró szavatosságú árukat sem.

Ugyancsak a beszállítók szeretnék felszámolni a hipermarketekben fizetendő marketinghozzájárulást és a polcpénzt is. Ezek az átvételi árakat nemegyszer komolyan megkurtító tételek szerintük csak azért létezhetnek, mert alkuerejük nagyon szerény a lényegében megkerülhetetlen hipermarketekkel szemben. A nézetet, úgy hírlik, a Gazdasági Versenyhivatal is osztja, s informálisan támogatja is a kiszolgáltatottság felszámolására bevezetendő jelentős piaci erő fogalmának alkalmazását.

A nagy láncok szerint azonban a mai, 150 milliárdos éves árbevételnél meghúzott határ nonszensz. Egyrészt úgy vélik, hogy a versenytörvény már szabályozza a piaci erőfölény fogalmát, s értelmetlen a párhuzamosság kialakítása, másrészt a piaci erőt a piac méretéhez illik viszonyítani, ami itt elmaradt. Így nem világos, miért éppen ezen a szinten kéne meghúzni a határt.