Kockázatos magán-nyugdíjpénztári szolgáltatások

Kilencedik évébe lép az idén a nyugdíjrendszerünk reformja keretében létrehozott második pillér, a magán-nyugdíjpénztári szektor. Noha a rendszer még nem nevezhető érettnek, már most is vannak nyugdíjba vonulók, akik járulékuk egy részét már a vegyes rendszerbe fizették. A pénztárak azonban még nem folyósítanak járadékot. Bár erre igény sincs, jelenleg nincs is részletes szabályozás a járadékfizetésre. Most folyik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének koordinálásával, a pénztárak bevonásával egy jogszabály-előkészítő munka arról, hogy a várhatóan 6-7 év múlva esedékes járadékszolgáltatás hogyan működjön.

A törvény szerint a magán-nyugdíjpénztári tag a nyugdíjba vonuláskor járadékszolgáltatással juthat a második pillérből a megtakarításához, azonban abban az esetben, ha nincs meg a 15 éves tagsága, akkor egy összegben is kérheti a pénz kifizetését.

A második pillér 1998-as indulásakor ugyan a szakértők azt hangsúlyozták, hogy csak legalább 15-20 éves tagság után éri meg az átlépés – hiszen ezzel elveszítik a társadalombiztosítási rendszer juttatásának egynegyedét –, az idősebbek közül meglepően sokan választották a második pillért. Ugyanakkor a jogalkotó lehetőséget adott arra egy 2004. nyár elején megszületett szabályozással, hogy akik 2013. január 1-je előtt nyugdíjba vonulnak, annak ellenére, hogy korábban magán-nyugdíjpénztári taggá váltak (és ezzel lemondtak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben megszerzett jogok egy részéről), mégis a tb-rendszer szerint kapjanak nyugellátást, ha a pénztárból folyósítottal rosszabbul járnának. Ezzel a nyugdíjba vonuláskor akkor élhetnek, ha nem több mint tíz évig voltak tagok, és a pénztártól várható nyugdíjjárulékuk kevesebb a társadalombiztosítási nyugdíjuk negyedénél.

Az eddig nyugdíjba vonulók döntő többsége élt is ezzel a lehetőséggel, és nagyon kevesen döntöttek úgy, hogy inkább a nyugdíjpénztárból kérik a kifizetést, jelentősen csökkentve ezzel az első pillérből kapott nyugdíjukat. (Ennek a döntésnek oka lehet, hogy valaki súlyos beteg, és a megtakarított pénzére inkább szüksége van, mint az élethoszszig járó nyugdíjra.)

Akik a magánnyugdíjpénztártól kérnek szolgáltatást, az egyösszegű kifizetést választják, a megtakarított pénz jelenleg még nem nyújt fedezetet megfelelő nagyságú járadékszolgáltatásra – mondta Nagy Csaba, az OTP Magánnyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója a Világgazdaságnak. Tavaly ennél a pénztárnál a 232 nyugdíjjogosulttá vált tag közül 199 visszalépett a tb-rendszerbe, 33-an pedig egyöszszegű kifizetést kértek. Noha máshol sem kértek járadékszolgáltatást a tagok, jelenleg a lapunk által megkérdezett szakértők egybehangzóan úgy vélik, hogy a pénztári szektor számára túlságosan kockázatos a járadékszolgáltatás, nincsenek meg azok a szolvenciakritériumok, amelyek saját járadékfizetést tennének lehetővé.

A pénztáraknak lehetősége van arra, hogy biztosítótól vásároljanak járadékot. A jövőben azonban kérdéses, hogyan oldhatják meg a tömeges járadékszolgáltatást – mondta Kozek András, az Allianz Hungária Biztosító élet-, nyugdíj- és személybiztosításokért felelős vezérigazgató-helyettese.

Jelentős kockázatot jelent ugyanis a várható élettartam hirtelen javulása. Nyugat-Európában ötévente egy évvel nő a várható élettartam, egy év élettartam-növekedés pedig öt százalékkal növeli a nyugdíjpénztári kifizetést, a hiányzó pénzt pedig a pénztárak csak az aktív tagok befizetéseiből tudják pótolni.

Nehezíti a nyugdíjpénztárak járadékszolgáltatását az is, hogy a járadék növekedésének lépést kell tartania az állami rendszerből, azaz az első pillérből kapott nyugdíj emelkedésének mértékével. Ezt pedig befolyásolja a bérinfláció és a politika, azaz e kettő által meghatározott növekedést tőkepiaci eszközökkel kellene elérni, s ez lehetetlen – hangsúlyozta Borza Gábor, az ING Magánnyugdíjpénztárának és Önkéntes Nyugdíjpénztárának ügyvezetője. Az elvárt járadékemelés kockázatát az egyes pénztárak csak úgy tudják ellensúlyozni, hogy például egy 20 ezer forintos (elméleti) várható érték helyett túlbiztosítják magukat, és a pénztár számára abszolút biztonságos, de lényegesen alacsonyabb induló – ennél a példánál maradva, például 12 ezer forintos – összeget folyósítanak. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy a befektetések nem tudják „kitermelni” a járadék szükséges növekedését, és semmilyen tartalék nem áll rendelkezésre, így a még tőkegyűjtési szakaszban lévő pénztártagoktól kéne elvonni a hozam egy részét.

Kozek szerint jó hír, hogy szakmai konszenzus van abban, hogy a jelenlegi szabályozás helyett egy magasabb induló járadékot eredményező, tőkepiaci hozamokon alapuló járadékemelést alkalmazzanak a magánpénztáraknál. Emellett az a lehetőség, hogy a 8 százalékos kötelező járulék 2 százalékos, adókedvezménnyel is támogatott önkéntes befizetéssel egészíthető ki, tovább növelheti a nyugdíjaskori járadékok összegét.