Kilenc százalékos munkanélküliség jöhet
A globális pénzügyi válság reálgazdasági hatásai Európához képest fél év időeltolódással gyűrűztek be hazánkba, így igazán csak az idei év utolsó negyedévétől szembesülhet velük a lakosság - véli az Axa Befektetési Alapkezelő makroelemzője, Gerendás János.
A szekember elemzése szerint bár az exportszektorunk már a kora nyári hónapok óta lassulást mutat, augusztusban már jelentősen, 8 százalékkal esett az előző év azonos időszakához képest, ez a tendencia pedig valószínűleg hasonló lesz a következő hónapokban is, hiszen a külföldi, elsősorban fejlett európai felvevőpiacaink is egyre mélyebb recesszióba sodródnak.
A legfontosabb kérdés most az, hogy a világgazdaság visszaesését gyors felépülés követi-e, vagy elhúzódó hatásokra lehet-e számítani. Az Axa elemzése szerint a rendszerszintű átalakulást igénylő gazdasági válság inkább az utóbbi valószínűségét növeli.
Itthon a belső kereslettől sem várható komolyabb növekedési hozzájárulás jövőre: a 3-3,5 százalékos reálbérveszteség, a visszaeső hitelezés azt jelzi, hogy a 20 hónapja recesszióban lévő kiskereskedelmi forgalom (ami a háztartási fogyasztás egyik jó jelzőszáma) tekintetében a jövő év sem fog jelentős javulást hozni.
MUNKAERŐPIAC: Kilenc százalék feletti munkanélküliség?
Ma már látható, hogy a válság az exportnak leginkább kitett magyar feldolgozóipart fogja leginkább érinteni. A válság előtti időszakban (augusztus-október) hazánkban 7,7 százalék körül alakult a munkanélküliség, ami 328 ezer főt érintett a teljes, 4,2 milliós gazdaságilag aktív népességből. Az elemzés szerint a következő évben valószínűleg újra 9 százalék fölé mehet a mutató, ami több mint 60-80 ezer új munkanélküli megjelenését jelentené.
A nagyobb probléma azonban az, hogy a munkaerőpiacról idősen (50 év fölött) kieső réteg könnyen válhat – a rendszerváltás időszakához hasonlóan – végleg inaktívvá, ami egyrészről tovább rontaná a már így is Európában egyik legalacsonyabb aktivitási rátánkat, illetve jelentős többletkiadást generálna az államháztartásnak.
Ezeknek a munkavállalóknak a kiesése egyrészről az adóbevétel csökkenését, másrészről a szociális kiadások jelentős, tartós növekedését jelentené. Minden valószínűség szerint a kormányzatnak kisebb összeget emésztene fel egy célzott anticiklikális fiskális csomag bevezetése, ami ezt megakadályozná.
INFLÁCIÓ? STAGFLÁCIÓ?
Hosszú ideje először kijelenthetjük, hogy az infláció jelenleg nem tartozik a következő időszak válságterületei közé - áll az elemzésben. Míg nyár közepéig mindenki a stagflációtól rettegett, ma már az árak növekedése – a nyersanyagárak vezényletével – masszív lassulásnak indult. Jelenleg már nem csak az MNB, hanem a szélesebb merítésű elemzői felmérések is 3 százalék közelébe várják 2009-ben a fogyasztói árindexet, ami a jegybank középtávú céljának nagyjából megfelelő. A jelentős javulás indokolható egyrészről a nyersanyagárakban nyár közepén bekövetkező trendfordulónak, a fogyasztói kereslet várható jelentős visszaesésének (amit reálbérveszteség okoz), illetve a korábbi évek magas bázisának.
CSAK A KORMÁNY SZÁMOL MAGASABB INFLÁCIÓVAL, MIÉRT?
Az inflációs előrejelzések közül azonban egy jelentősen kilóg a sorból: a kormányzaté. Ritkán tapasztalható, hogy az állam a piaci várakozások fölé teszi a fogyasztói árindexet, hiszen a büdzsének az alultervezés mindig kedvezőbb a bevételek vártnál gyorsabb növekedése miatt. Ennek a jelenségnek a várható adójogszabály-módosítás, vagy hatósági áremelés lehet az oka. Az első esetben a gazdasági válság által megroppant termelőszektor megsegítésére esetleges járulék-csökkentés irányába mozdulhat el a kormányzat, a kieső jövedelmeket pedig a közvetlen adók vagy a hatósági árak jelentős növelésével ellensúlyozhatja.
Az euró-bevezetés szempontjából fontos Maastrichti inflációs kritérium elérése ugyan első látásra közelebb került a 3 százalékos szint esetleges megközelítése által, azt azonban fontos figyelembe venni, hogy a kritérium egy „mozgó célpont”, ami a legjobb három euró-övezeti ország átlagos inflációjától függ.
Jelenleg azonban a fejlett országokat ilyen téren is hatalmas bizonytalanságok övezik, sokan az összezuhanó kereslet által deflációtól rettegnek, míg a jegybankok és kormányzatok szorgosan növelik dollár és euró százmilliárdokkal a pénzkínálatot, ami hosszabb távon inflációhoz vezethet. Így nehéz megjósolni, hogy jövő évben a deficit-kritériumon kívül ezt is sikerül-e teljesíteni.
