Semmi jót nem ígérnek jövőre
Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke
A magyar gazdaság és a magyar vállalkozások sorsa javarészt az uniós piacok alakulásán múlik. Magyarország igen kiszolgáltatott helyzetben van, és ha az EU egészében komoly receszszió alakul ki, akkor ez nálunk hatványozottan érezteti hatását. A kormánynak ugyanakkor van lehetősége a negatív hatások tompítására, ám megítélésem szerint a kabinet rossz válaszokat ad a kihívásokra. Bár a pénzügyi elvárásoknak megfelelnek a kormányzati válságkezelő lépések, hatásmechanizmusuk tekintetében bőven hagynak kívánnivalót maguk után. A valós célokat ugyanis nem érik el ezek az átalakítások, a vállalkozások alig érzékelik a forrásbővítő intézkedések hatását. A cégek életét nehezítik az olyan, nem életszerű jogszabály-módosítások is, mint – egyebek mellett – a 250 ezer forint feletti készpénzkifizetések tilalma. Ez a rendelkezés tovább növeli az amúgy is tekintélyes méretű tartozási láncokat, és félő, hogy a tilalom a kezdő vállalkozások rákfenéjévé válhat. Összességében a kormányzati lépések nem elégségesek a krízis kezelésére, és még jelen körülmények között sem látom az érdemi, szerkezeti átalakítások jelét. Márpedig továbbra is szükség van reformokra, elsősorban a nyugdíjszisztéma és a közigazgatás területén. Ami az egyes ágazatokat illeti, sajnos arra kell számítani, hogy az építőipar valamennyi területe súlyos válságon megy keresztül 2009-ben, a piac ugyanis gyakorlatilag befagyott. A kereslet már az idén is igencsak megcsappant mind a ma-gán-, mind a kormányzati beruházások terén. Az autóipar is nehéz időszak elé néz, és a multinacionális cégek termelés-visszafogása a magyar kis- és középvállalkozások egész láncolatát sodorhatja veszélybe. Ugyanakkor tény, hogy a vállalkozások nagyobb része a legnehezebb időszakokat is képes túlélni, és reméljük, ez a jövőben is így lesz. Az azonban biztos: Magyarország nem kerül ki nyertesen a következő időszak nehézségeiből.
Miklóssy Ferenc, a Keviép Kft. ügyvezető igazgatója, a Hajdú-Bihar Megyei KIK elnöke, az MKIK általános alelnöke
Szívesen kezdeném azzal, hogy hangot adok azon reményemnek, miszerint 2009 nem lesz sokkal rosszabb év a 2008-asnál. Sajnos azonban úgy tűnik, jövőre mind a piacok, mind a likviditás terén jóval nehezebb körülményekkel számolhatunk, mint a korábbi években bármikor. A negatív gazdasági hatásokat gyors és határozott lépésekkel mérsékelni ugyan lehet, teljes egészében kivédeni azonban nem. A magyar gazdaság életében valószínűleg a jövő év jelenti a mélypontot: a források szűkülésével sok vállalkozás kerülhet nehéz helyzetbe. Szomorú tény az is, hogy a felszámolások száma Közép- és Kelet-Európában minden bizonnyal nálunk lesz a legmagasabb, hiszen hazánk már évek óta komoly nehézségekkel küszködik. Ilyen helyzetben pedig hatványozottan érvényesül a világgazdasági válság hatása. A 2009 a munkahelyek és a vállalkozások megszűnésének éve lesz. Ebben a helyzetben a kormány mozgástere is igen szűk, hiszen hazánk komoly forráshiánnyal küszködik. A közösségi forrásokon és pályázatokon belüli, a gazdaság javára történő átalakítások helyes irányba mutatnak, a hitelgarancia és a kamattámogatás szélesítése valóban enyhíti a likviditási gondokat. Ennél azonban jóval markánsabb lépésekre, a költségek és a kamat csökkentésére lenne szükség. Az ugyanakkor a gazdaságnak is fontos érdeke, hogy a költségvetés egyensúlyban maradjon, ugyanis ez a feltétele annak, hogy hazánk hitelekhez juthasson. A vállalkozásoknak azonban égető szükségük van számottevő adócsökkentésre. Ennek a feltételeit csak széles körű összefogással lehet megteremteni, az állami kiadásokat ugyanis csak a nagy elosztó rendszerek átalakításával lehet visszafogni. A reformok megvalósításához azonban a társadalmi feltételeket is meg kell teremteni, és vállalni kell az átalakításokkal járó átmeneti, ám súlyos nehézségeket.
Vereczkey Zoltán, a Goodwill Gazdasági Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója, a Pest Megyei és Érd Megyei Jogú Városi KIK elnöke, az MKIK alelnöke,
Úgy vélem, a válság mélyebb lesz és súlyosabb gondokat okoz, mint korábban hittük. A jelenlegi adatok szerint a szolgáltató szektoron belüli megrendelések volumene is jelentősen csökken, ez nyilván a világgazdasági folyamatok és az ipari visszaesés következménye. A kereslet azonban az elbocsátások hatására tovább csökken, hiszen a munkanélkülivé váló ezrek vagy akár tízezrek kikerülnek a fogyasztók köréből is. Súlyos hibának tartom ugyanakkor, hogy a gazdasági növekedés elősegítésére a világ számos országában bevetett eszközök és megoldások Magyarországon nem jelennek meg. Komoly visszahúzó erő a magas alapkamat is. Ma már ki lehet jelenteni, hogy a kamatemelés nem volt megfelelő eszköz a nemzeti valuta megvédésére, ugyanakkor a hitelek jóval drágábbá váltak a jegybank ezen lépésével. Így mind a lakossági, mind a vállalkozói terhek tovább nőnek, a hitelek átárazásával újabb források tűnnek el a magyar gazdaságból. Ami a jövő évi költségvetést illeti: az államháztartási deficit alakulása valóban ígéretesnek tűnik, ám nem szabad elfelejteni, hogy az euró bevezetéséhez emellett az inflá-ciót, a kamatot és az államadósságot is megfelelő mértékűre kellene csökkenteni. Ez utóbbi területeken azonban egyáltalán nincs előrelépés az utóbbi időben. Üdvözöljük az uniós pénzek átcsoportosításának irányába mutató kormányzati szándékot, a gazdaság már régóta szorgalmazza, hogy a pályázatokon belül nőjön a fejlesztéseket célzó támogatások aránya. A bejelentés óta azonban nem módosultak a korábbi uniós keretek, vagyis egyelőre kérdéses, pontosan mekkora forrás válik elérhetővé a gazdasági szereplők számára. Tény az is, hogy a gazdaság fejlesztésére irányuló források aránya még mindig 14 százalék közelében jár az összes közösségi forráson belül, ez pedig kevés a mintegy 700 ezer kis- és középvállalkozás fellendítéséhez.
Dienes Zoltán, a CBA Kereskedelmi Kft. elnökhelyettese, az MKIK elnökségi tagja
A CBA-nál, az élelmiszer-kereskedelem meghatározó cégénél arra számítunk, hogy jövőre számottevő visszaesés következik be a kereskedelemben, ám az élelmiszereknél a csökkenés mértéke kisebb lesz, mint más ágazatokban. Az viszont borítékolható, hogy jelentős átrendeződésre kell számítanunk, a jelenleg még kiváló termékeket vásárlók egy része minden bizonnyal az alacsonyabb minőségű áruk felé fordul, a drágább, jobb minőségűek forgalma tehát visszaesik. Az olcsóbb, alacsonyabb minőségű termékeket kínáló hálózatok térnyerése már manapság is érzékelhető, ezt jól mutatják az ebben az ágazatban megvalósuló beruházások, fejlesztések. Félő azonban, hogy ez a vásárlóréteg a gazdasági környezet kedvezőbbre fordulása után is itt ragad majd. A nagyobb üzletekben a forgalom minden bizonnyal szinten marad, a kisebb, vidéki boltok körében azonban nagyarányú bezárásokra kell számítanunk. Az elbocsátások ugyanakkor ebben az ágazatban nem jelentenek komoly veszélyt, a kereskedelem ugyanis évek óta komoly munkaerőhiánnyal küszködik, elsősorban a fővárosban és környékén. Általános tapasztalat, hogy nagyon nehéz szakképzett dolgozókat találni, a betanítás gyakran a kereskedelmi hálózatokra marad. Az idén egyelőre nem érzékelünk bevételcsökkenést, igaz, a mintegy 12 százalék körüli áremelkedés hatását sem. Az is tény, hogy bizonyos termékek ára számottevő mértékben esett, más területeken viszont többszörös árnövekedés következett be. Az ágazatot érintő fontos kérdés a készülőben lévő kereskedelmi etikai kódex, valamint a tervezett kereskedelmi törvény. A jelenlegi tervek között azonban még számos olyan javaslat szerepel, amelyet az ágazat nem tud támogatni, és amely az elfogadása esetén tovább nehezítené a kereskedelemmel foglalkozó cégek helyzetét.
Tolnay Tibor, Magyar Építő Zrt. elnök-vezérigazgatója, az MKIK elnökségi tagja
Köztudott, hogy válság van, és ez igaz az építőiparra is. Ám az ágazat válsága nem új keletű, az építőipar visszaesése 2005-ben kezdődött, és a kilábalás a korábbi, az uniós pályázatokhoz fűzött remények dacára az idén is elmaradt. Az ágazatot két tényező bénítja meg: az egyik a munka hiánya. Nemcsak az állami és önkormányzati beruházások szorultak ugyanis vissza, hanem a jelenlegi körülmények között a magánszféra is kivár. Az idén szünetelnek a korábbi nagy beruházások, újakat pedig alig indítanak a cégek. A kitörési pontot tehát az uniós projektek jelentik, ám ez csak akkor jelent komoly lehetőséget az építőipari vállalkozások számára, ha a cégek megismerhetik a konkrét pályázatokat, beruházásokat. A kormány által beharangozott, 1800 milliárd forintnyi állami megrendelés ígéretesen hangzik, ám ez nem egy kézzelfogható jövőkép, a vállalkozások így nem tudnak előre tervezni. Fontos a pályázatokkal járó bürokratikus terhek csökkentése is. A másik komoly gondot a finanszírozás kérdése jelenti. Az ágazat a bankok szemében fokozottan kockázatos, így az építőipari cégek vagy egyáltalán nem kapnak hiteleket, vagy csak 15-20 százalékos, igen magas kamat mellett. Ezeket a terheket azonban már-már lehetetlen kitermelni a beruházásokon. A finanszírozási nehézségeket növeli az is, hogy a korábbi 10-15 százalékos önrész helyett a vállalatoknak immár 35-40 százalékosat kellene felmutatni. Öszszességében tehát a jövő év tele van kérdőjelekkel. Ha viszont valóban sor kerül az uniós projektek előrehozására, komoly esély nyílik a válság elmélyülésének elkerülésére. Szorgalmazzuk, hogy a kormány és az ellenzék ezen a téren fogjon össze, hiszen csak így van esély számottevő előrelépésre. Előnyös lenne, ha az önkormányzatok is felgyorsítanák belső folyamataikat.
