Őrületes tempóban kezdtek el óvóhelyeket építeni a lengyelek, rettegnek az orosz támadástól
Varsó 2026-tól kötelezni fogja az ingatlanfejlesztőket, hogy a legtöbb új épületben bombabunkerek, óvóhelyek létesüljenek a lakosság számára. A frontvonalhoz közeli állam most döbbent rá, hogy milyen óriási hiányosságai vannak a civilek védelmében, rettegnek az orosz agressziótól.
Lengyelország, amely történelme során több orosz inváziót is elszenvedett, Moszkva hibrid hadviselésének egyik fő célpontjává vált. A múlt hónapban hajszál híján sikerült csak elkerülni az emberáldozatokat, amikor feltételezések szerint orosz ügynökök robbantottak fel egy vasútvonalat. Szeptemberben a NATO vadászgépei lőtték le a lengyel légteret megsértő orosz drónokat.
A katonai kiadások az egekben, a civilek védelméről viszont megfeledkeztek
A támadások rávilágítottak Lengyelország védelmének egyik súlyos hiányosságára: bár arányosan a NATO élén jár a katonai kiadások terén – a GDP közel 5 százalékát fordítva erre –, a kormány nem fordított elég figyelmet a lakosság védelmére. A legtöbb óvóhely a kommunista korszakban épült, és ma már siralmas állapotban van.
„Ez egy gigantikus probléma” – mondta Sławomir Cenckiewicz, a lengyel Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője és Karol Nawrocki elnök egyik legbefolyásosabb tanácsadója a Financial Timesnak.
Valóban növelnünk kell a civil ellenálló képességet… Lengyelország az elmúlt években a fegyveres erők modernizálására összpontosított, és megfeledkezett erről
– tette hozzá.
- Az új építési törvényen túl Donald Tusk miniszterelnök kormánya az idei költségvetésben 16 milliárd zlotyt (3,8 milliárd eurót) különített el óvóhelyek építésére.
- A városok – köztük Varsó – saját forrásaik egy részét is a meglévő létesítmények felújítására és bővítésére fordítják.
- Decemberben Varsó főpolgármestere, Rafał Trzaskowski bejelentett egy projektet, amelynek célja, hogy a városi metrót 100 ezer lakos befogadására alkalmas óvóhellyé alakítsák, ahol tábori ágyakat, ivóvizet és takarókat biztosítanak.
Lengyelország inspirációért Finnország felé fordul, amelynek a NATO-tagállamok közül a leghosszabb határa van Oroszországgal (körülbelül 1340 kilométer), és mintegy ötvenezer bombabunkerrel rendelkezik. Szeptemberben Nawrocki bejárta a Helsinki alatt található, hatezer fő befogadására alkalmas óvóhelyet, amelyben kávézó, játszótér, röplabdapálya és edzőterem is található. „Létfontosságú Lengyelország és népe számára, hogy bevezessük ezeket a mechanizmusokat” – mondta.
Alig néhány órával később drónok repültek be Lengyelországba, ami a 2022-es, Ukrajna elleni teljes körű invázió óta a legsúlyosabb orosz–NATO-összecsapást váltotta ki. (Az oroszok cáfolták, hogy az ő drónjaik lettek volna.) Az incidens, valamint a vasúti robbantás felerősítette a lakosság biztonságával kapcsolatos közfélelmeket. (Szintén szeptemberben történt egy incidens, a varsói elnöki palota fölé repülő drónt semmisítettek meg, ám később kiderült, hogy azt egy ukrán férfi irányította.)
Az üzleti szféra máris lecsapna a kiváló bizniszre
A lengyelek még a sorkatonaság gondolatával is kezdtek megbarátkozni, amely sokáig tabu volt a szovjet blokk haderejében való kényszerszolgálat emlékei miatt.
Egy múlt havi United Surveys-felmérés szerint közel 60 százalékuk támogatná a katonai szolgálatot.
- Az óvóhelyek felmérése során mindössze ezer bunkert minősítettek megfelelőnek – ez legfeljebb a lakosság 3 százalékának nyújtana védelmet.
- Ezzel szemben Finnország óvóhelyei a lakosság legalább 80 százalékának képesek menedéket adni.
Lengyelország azonban nem Finnország. A 37 milliós lakosság több mint hatszorosa az északi szövetségesének. A meglévő menedékek elégtelenek, és az épületek többségét nem úgy tervezték, hogy könnyen lehessen bennük óvóhelyeket kialakítani.
Varsó tart attól is, hogy célponttá válik, miután logisztikai csomópontként szolgál az Ukrajnába szállított fegyverek számára.
Az üzleti szféra máris meglátta a kínálkozó lehetőséget. Októberben egy lengyel építőipari vállalat, az Atlas Ward vegyesvállalatot alapított a Temettel, a robbanásbiztos ajtók és óvóhelyi szellőztetőrendszerek vezető finn beszállítójával.
Nem mondanám, hogy Lengyelország túl későn lépett, de nagyon jó, hogy felébredt az óvóhelyhiány ügyében
– mondta Juha Simola, a Temet vezérigazgatója, hozzátéve, hogy Finnországnak 70 évébe telt elérni a jelenlegi védelmi szintet. „Lengyelországban az egész lakosság számára óvóhelyeket építeni nagyon sokáig tart majd” – tette hozzá.
Jöhetnek az „alibi” óvóhelyek, ha nem gyorsítják fel a szabályozást
A múlt hónapban a nyugat-lengyelországi Poznan adott otthont az ország első polgári védelmi vásárának, ahol olyan termékeket is bemutattak, mint például egy csőszerű óvóhely, amelyet a kertbe lehet elásni, és egy négytagú család befogadására alkalmas.
- Lengyelország polgári védelmi törvénye tavaly januárban lépett hatályba,
- a részletes építési szabályozásokat azonban még nem dolgozták ki.
- Ugyanakkor már csak hetek vannak hátra az óvóhelyek létesítését elrendelő építési törvény hatályba lépéséig.
- Szigorú szabványok nélkül félő, hogy ezek „alibi” óvóhelyek lesznek, az építési vállalkozók kénytelenek eleget tenni a szabályozásnak, de igyekeznek majd minél olcsóbban kihozni a létesítményeket, így azok gyakorlati haszna erősen kétségessé válhat.
Még ha a törvény nem is tökéletes, „legalább esélyt ad az indulásra” – mondta Jaroslaw Gromadzinski, nemrég nyugdíjba vonult lengyel tábornok.
Úgy növeltük városaink méretét, hogy nem gondoltunk az emberek védelmére válsághelyzetben
– tette hozzá. Bár helyes volt a hadsereg fejlesztését előtérbe helyezni – mondta Gromadzinski –, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a civilek védelme „nem olyan könnyű vagy gyors, mint fegyvereket vásárolni”.
