Elküldték a sajtó munkatársait annak a kilakoltatásnak a helyszínétől, amely kedden zajlott Budakeszin egy lízingszerződés miatt eladósodott család otthonában. Vékonyék három éve negyvenhatmillió forintban megszabott lakást lízingeltek egy pénzügyi vállalkozástól Budakeszin. A családfő elmondta: egy darabig több mint háromszázezer forintos havi törlesztő-részletet kellett fizetnie, aztán hatszázezerre nőtt ez az összeg.
Az egyébként a pénzügyi szektorban dolgozó, jól kereső házaspár majdnem egy évig rendszeresen fizette a törlesztő-részleteket, ám januártól a gazdasági válság hatása miatt már nem tudtak fizetni. A férj elmondta: határidőt kértek az elmaradt törlesztő-részletek és büntetőkamatok kifizetésére és jelezték, hogy kedvezőbb kamatozású hitellel akarják kiváltani lízingjüket. A férfi hangsúlyozta: négy banknál igényeltek hitelkiváltást, közülük eggyel szerződést is kötöttek, melyet azonban a bank indoklás nélkül visszamondott. Végül idén márciusban a pénzügyi vállalkozás felmondta Vékonyék lízing-szerződését és hetvenkilencmillió forintot követelt tőlük, majd elindította a végrehajtási eljárást, miután a család nem tudta kifizetni a pénzt.
A férj elmondása szerint múlt héten pénteken a bírósági végrehajtó telefonon közölte velük, hogy hétfőn kiürített állapotban át kell adniuk a lakást, hacsak nem mutatnak be addig bírói végzést a végrehajtás felfüggesztéséről vagy megszüntetéséről. Hétvége lévén a család nem tudta megszerezni a kért bírói végzést, így kedden három rendőr és a hitelező cég képviselőjének jelenlétében kilakoltatták a családot. A szülőket barátok, a gyerekeket a Budapesten élő nagymama fogadta be. Az ingóságokat egy raktárba szállíttatta el a család. A család jogi képviselője ezzel párhuzamosan vételi szándékot nyújtott be a lakásra.
Nem fekete vagy fehér
A kilakoltatásokról, felmondott hitelszerződésekről szóló történetekben azért többnyire találni ellentmondásokat, csakúgy, mint az e cikkben szereplő családéban is.Jelen esetben az egyik alapvető ellentmodás, hogy a "lízinghitel", mint fogalom nem létezik a magyar piacon.
Másrészt, az ingatlanlízingnél a finanszírozó - jelen esetben a pénzügyi vállalkozás - nem kérheti a lakás addicionális tételekkel növelt ellenértékét a lízingbe vevőtől, hiszen az ingatlan tulajdonjoga csak a futamidő lejárta után száll(t volna) az ügyfélre.
Nehéz fenntartás nélkül elfogadni azt is, hogy ha jól szituált, a pénzügyi szektorban dolgozó adósokról van szó, miért vállaltak havi 300 ezer forintos terhet, mikor feltehetően tisztában voltak az árfolyam- és kamatkockázatokkal egyaránt.
A pénzügyi szolgáltatónak ráadásul soha nem érdeke a végrehajtással végződő szerződés - azért, mert ez neki szintén veszteséget okoz -, ezért a fizetni átmenetileg képtelen, ám fizetési hajlandóságot mutató adósokkal szemben soha nem élnek szélsőséges megoldásokkal, amíg valamekkora remény van a mindkét fél számára kedvező megoldásra.
Mindezekből eredően - mint ahogy a hasonló esetek többségében - itt is az lehet a helyzet, hogy mindkét szerződő fél hibázott. Az arányokon lehet vitatkozni, de az ügyfelek vesztére törő bank/pénzügyi vállalkozás, és önhibáján kívül kilakoltatott adós feltehetően kevés van a piacon.
Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum kerekasztalának elnöke a Roma Sajtóközpontnak azt mondta: „sokkoló ez a kilakoltatás”, miután a parlament elfogadta azt a jogszabályt, amely a devizahiteleseknek nyújtana segítséget úgy, hogy az önkormányzatoknak állami kezességvállalással elővásárlási jogot adna a bedőlt hitelű lakások megvásárlására. Simó ugyanakkor arra emlékeztetett: mivel a jogszabály érinti a szabad piaci mozgásokat, ezért az Uniónak még jóvá kell hagynia. Simó szerint mindezért a hitelezők most felgyorsítják a végrehajtásokat, és ennek a folyamatnak lett áldozata a budakeszi család is. Ahogy arról a Roma Sajtóközpont korábban már beszámolt: az Otthonvédők elnevezésű tömörülés – melynek tagja a Magyar Szociális Fórummal egyetemben csaknem félszáz társadalmi szervezet, szakszervezet és politikai csoport - hónapok óta követeli a Bajnai-kormánytól a kilakoltatások leállítását, és elrendelését.
Az Otthonvédők nyolctagú küldöttsége június 11-én tárgyalt a kormány megbízottjával, Kovárik Erzsébettel, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szociálpolitikai államtitkárával, de nem jutottak eredményre.
Az Otthonvédők adatai szerint 750 ezer devizahiteles és 720 ezer közüzemi díjhátralékos ember él ma az országban, több mint kétszázezrüknek tartozása egyenként meghaladja a félmillió forintot.
Jelen esetben az egyik alapvető ellentmodás, hogy a "lízinghitel", mint fogalom nem létezik a magyar piacon.
Másrészt, az ingatlanlízingnél a finanszírozó - jelen esetben a pénzügyi vállalkozás - nem kérheti a lakás addicionális tételekkel növelt ellenértékét a lízingbe vevőtől, hiszen az ingatlan tulajdonjoga csak a futamidő lejárta után száll(t volna) az ügyfélre.
Nehéz fenntartás nélkül elfogadni azt is, hogy ha jól szituált, a pénzügyi szektorban dolgozó adósokról van szó, miért vállaltak havi 300 ezer forintos terhet, mikor feltehetően tisztában voltak az árfolyam- és kamatkockázatokkal egyaránt.
A pénzügyi szolgáltatónak ráadásul soha nem érdeke a végrehajtással végződő szerződés - azért, mert ez neki szintén veszteséget okoz -, ezért a fizetni átmenetileg képtelen, ám fizetési hajlandóságot mutató adósokkal szemben soha nem élnek szélsőséges megoldásokkal, amíg valamekkora remény van a mindkét fél számára kedvező megoldásra.
Mindezekből eredően - mint ahogy a hasonló esetek többségében - itt is az lehet a helyzet, hogy mindkét szerződő fél hibázott. Az arányokon lehet vitatkozni, de az ügyfelek vesztére törő bank/pénzügyi vállalkozás, és önhibáján kívül kilakoltatott adós feltehetően kevés van a piacon.
-->
