BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Oszkó: Az állam támogatta a behajthatatlan adósság növelését

A közgazdasági elméletek megújulásának, új paradigmák harsogó meghirdetésének, a korábbi ideológiák önigazoló magyarázkodásának lehetünk mostanság tanúi. De mi más is történhetne egy világméretű pénzügyi és gazdasági válság idején – teszi fel a kérdést a Világgazdaságban Oszkó Péter pénzügyminiszter.

Kevés ma már a vita azzal kapcsolatban, hogy a globális pénzügyi összeroppanásban a nyugati típusú gazdaságnak akár modellszerű hiányosságai is szerepet játszhattak, hiszen a gazdaságirányításban, az üzleti döntések folyamatában olyan érdekütközések halmaza alakult ki, amely hibás műveletek tömeges elterjedéséhez vezetett.

S kevéssé megnyugtató az a magyarázat, amely a problémák gyökerét a szabályozottság hiányában, az állam viszszahúzódó szerepvállalásában látja. Az érdekkonfliktusok terjedésében ugyanis szerepet játszott a hitelből finanszírozott gazdasági teljesítményben érdekeltek mindegyike, azaz az állam éppen úgy, mint a versenyszféra. Nemcsak egyedi pénzügyi, hanem általános politikai érdekek kapcsolódtak a lakosság életminőségének folyamatos növekedéséhez, akár kezelhetetlen méretű és egyre kevésbé megtérülő adósságok felhalmozása árán.

Nyilvánvalóan tévedés azt gondolni, hogy mindez pusztán a pénzügyi szektor vagy akár általában az üzleti szféra döntéshozóinak a rövid távú mohóságát jellemzi, hiszen számtalan példát lehetne találni arra, hogy az állam hogyan támogatta a fenntarthatatlan méretű és behajthatatlan adósságállomány növekedését, a szükségszerűen összeroppanó pénzügyi modell terjedését, és élvezte annak kétes értékű politikai hozadékát.

Elég csak a tengerentúli nagyobb jelzálogbankok, a Freddie Mac és a Fannie Mae dicstelen történetére, vagy akár csak saját kontinensünkön a legkorábban meginogni látszó német landesbankok esetére gondolni, s máris látható, hogy a tartós társadalmi felelősségvállalás egyébként terjedni látszó eszméjét a rövid távú érdekek nemcsak a magán-, hanem a közszférában és nemcsak a gazdasági, hanem a politikai döntéshozatalban is gyakran lerontják.

A nyugati típusú gazdasági, növekedési modell szerkezeti hibája tehát nem az állam és a magánszféra közti jövedelemeloszlásban, az állami újraelosztás mértékében keresendő. A gazdaság működésében jelentkező valós problémára, az adósságfelhalmozásra és a helytelen adósságkezelésre láthatóan nem volt hatással, hogy az állam mekkora szeletet hasított ki a jövedelmekből, miután ugyanazon hibás, érdekkonfliktusokkal terhelt döntéshozatali folyamatokat követte, mint a versenyszféra egyes szereplői.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.