Kevés ma már a vita azzal kapcsolatban, hogy a globális pénzügyi összeroppanásban a nyugati típusú gazdaságnak akár modellszerű hiányosságai is szerepet játszhattak, hiszen a gazdaságirányításban, az üzleti döntések folyamatában olyan érdekütközések halmaza alakult ki, amely hibás műveletek tömeges elterjedéséhez vezetett.
S kevéssé megnyugtató az a magyarázat, amely a problémák gyökerét a szabályozottság hiányában, az állam viszszahúzódó szerepvállalásában látja. Az érdekkonfliktusok terjedésében ugyanis szerepet játszott a hitelből finanszírozott gazdasági teljesítményben érdekeltek mindegyike, azaz az állam éppen úgy, mint a versenyszféra. Nemcsak egyedi pénzügyi, hanem általános politikai érdekek kapcsolódtak a lakosság életminőségének folyamatos növekedéséhez, akár kezelhetetlen méretű és egyre kevésbé megtérülő adósságok felhalmozása árán.
Nyilvánvalóan tévedés azt gondolni, hogy mindez pusztán a pénzügyi szektor vagy akár általában az üzleti szféra döntéshozóinak a rövid távú mohóságát jellemzi, hiszen számtalan példát lehetne találni arra, hogy az állam hogyan támogatta a fenntarthatatlan méretű és behajthatatlan adósságállomány növekedését, a szükségszerűen összeroppanó pénzügyi modell terjedését, és élvezte annak kétes értékű politikai hozadékát.
Elég csak a tengerentúli nagyobb jelzálogbankok, a Freddie Mac és a Fannie Mae dicstelen történetére, vagy akár csak saját kontinensünkön a legkorábban meginogni látszó német landesbankok esetére gondolni, s máris látható, hogy a tartós társadalmi felelősségvállalás egyébként terjedni látszó eszméjét a rövid távú érdekek nemcsak a magán-, hanem a közszférában és nemcsak a gazdasági, hanem a politikai döntéshozatalban is gyakran lerontják.
A nyugati típusú gazdasági, növekedési modell szerkezeti hibája tehát nem az állam és a magánszféra közti jövedelemeloszlásban, az állami újraelosztás mértékében keresendő. A gazdaság működésében jelentkező valós problémára, az adósságfelhalmozásra és a helytelen adósságkezelésre láthatóan nem volt hatással, hogy az állam mekkora szeletet hasított ki a jövedelmekből, miután ugyanazon hibás, érdekkonfliktusokkal terhelt döntéshozatali folyamatokat követte, mint a versenyszféra egyes szereplői.
