A a kártyatársaságok magatartását is jogsértőnek minősítette, mert a vállalkozások magatartása tette lehetővé, hogy a bankok versenykorlátozó megállapodást kössenek. A versenykorlátozó megállapodást megkötő bankok és a két kártyatársaság bírságot kapott, a megállapodáshoz utólag csatlakozó pénzintézetek esetében csak jogsértést állapított meg a GVH.
A hazai bankok még 1996-ban megállapodtak arról, hogy a Visa és a Mastercard kártyákra azonos mértékű bankközi jutalékot állapítanak meg. Emiatt a két kártyatársaság között iverseny, továbbá a kártyaelfogadó bankok közötti verseny csak torz, korlátos módon alakulhatott ki. A bankok megállapodása ugyanis közvetetten befolyásolta (egységesítette) a bankkártyával való fizetés lehetőségét biztosító kereskedők által fizetendő díj mértékét. Pedig ez a díj a bankkártyaolvasó terminálokat biztosító bankok közötti versengés egyik legfontosabb tényezője.
A GVH szerint a verseny feltételei adottak lettek volna, hiszen
– részben más bankok voltak a tagjai a Visa és megint mások a Mastercard rendszerének, ami normális esetben eltérő bankközi jutalék alkalmazásához vezethetett volna
– a nemzetközi bankkártyás tranzakciók díjai eltérőek voltak a Visa és a Mastercard esetében
– 1996 előtt a két kártyatársaság eltérő díjakat alkalmazott
– 2008-tól a megállapodás felmondását követően ismét eltérő díjak érvényesülnek
A Mastercard és a Visa részt vett a verseny korlátozásában, hiszen
– a két vállalkozás szabályzata lehetőséget adott arra, hogy a magyar bankok közösen, mindkét kártyatársaságra azonos díjakat állapíthassanak meg
– nem életszerű, hogy a két vállalkozás ne tudott volna a bankok magatartásáról
– a bankok is elismerték, hogy kezdetben a két vállalkozás kifejezetten segítette őket egyezségre jutni
A GVH indokoltnak tartotta bírság kiszabását is azokra a szereplőkre, akik tevékenyen részt vettek a versenytorzító megállapodás létrehozásában. A megállapodás ugyanis versenytársak közötti kapcsolatot érintett, annak kifejezetten versenykorlátozó célja is volt, és hogy hosszú ideig éreztette hatását.
A GVH a hét bankra összesen 968 millió forint (Budapest Bank Zrt-re 188 millió, OTP Bank 281 millió, MKB 84 millió, CIB 91 millió, Erste 107 millió, K&H 127 millió, ING 90 millió), a két kártyatársaságra 477-477 millió forint bírságot szabott ki.
A bírság alapjául a 2004-2007 években országosan kifizetett bankközi jutalék jogcímen az összes kibocsátó banknál befolyt teljes összeget vette a versenyhatóság. A bírságösszegek megállapításánál a GVH figyelembe vette az érintett bankok 1996-os és mai piaci súlyát egyaránt.
Jelentős enyhítő körülményekként tekintettel volt a GVH arra, hogy az eljárás alá vontak
- maguk is felismerték, hogy a bankközi jutalék mértékén változtatni kellett volna
- az eljárás együttműködő magatartást tanúsítottak, így például a jogsértés feltárását, a történeti eseményeket pontosabban megvilágító, saját versenyjogi felelősségük megállapításához szükséges iratokat maguk szolgáltatták
- az eljárás megindulását követően tevékenyen együttműködtek, jelentős anyagi terhet jelentő kötelezettségvállalási javaslatot dolgoztak ki
- a megállapodás egyes elemeiről tudomással bírtak állami szervek
- részben hasonló megállapodásokat az EU Bizottság ezidáig nem sújtotta bírsággal.
A két kártyatársaság esetében ugyanezen, az enyhítő körülmények fényében csökkentett összeget szabta ki bírságként a GVH.
