A reálgazdaság ugyan várhatóan továbbra is szenvedni fog (a Goldman Sachs hivatalos GDP-prognózisa 2010-re a piaci konszenzus alatt van), de ez nem állja útját a további tőzsdei szárnyalásnak.
Cohen megerősítette korábbi, 1250 pontos év végi előrejelzését az S&P500-as indexre vonatkozóan, persze rögtön hozzátette, hogy nem egyenes vonalban érjük majd el ezt a szintet, hanem addig még lehet csapkodás (bár márciusban még 1250-1300 pontos becslést vázolt). Cohen a kínai gazdasággal kapcsolatban megerősítette, hogy hosszú távon 10 százalék feletti növekedési ütemet valószínűsítenek, amellyel viszont a piaci konszenzusnál optimistább álláspontot képviselnek.
A helyzet az, hogy az utóbbi egy évben slágerré vált a "Kína megment mindenkit" szlogen, amelyet azonban menetközben "Ázsia megment mindenkit"-re cseréltek. Ez talán nem véletlen egybeesés azzal, hogy Kína az utóbbi hónapokban rendre alulteljesítő volt a többi régiós indexhez képest, és további lokális mélypontokat ütött az elmúlt napokban.
Sokan úgy vélték, hogy a kínai parketten is csak egy tőzsdei piramisjátékot építettek, amely alól a kínai hatóságok és piaci szabályozók kihúzták a szőnyeget. Mindazonáltal, ha a kínai tőzsdei összeomlana, az nehéz helyzetbe hozná az egész gazdaságot. Ebben az esetben aligha lehetne Kínára mint jolly joker-re tekinteni. Cohen megítélése a befektetők körében kérdéses, hiszen 2007 decemberében 1675 pontos S&P 500 célárfolyamot jelölt meg 2008. év végi célárfolyamként, ami aztán igen messze került a valóságtól - éppen ezért a Goldman egy időre "letiltotta" Cohent a szereplésekről. 2009 májusában azonban visszatért, és óriási növekedést prognosztizált a piacokon, amelyet augusztusban is megerősített. Ez utóbbi két prognózisa bejött, bár ez aligha meglepő a Goldman Sachs kötelékében.
Lassan lehull a lepel az EKB-nál és megtudjuk, pontosan hogyan is képzelik el a jegybank részéről a hétvégi mentőcsomag keretében kiöntött pénzek sterilizálását. Ez azért szükséges, mert az eurózónabeli államok kötvényeinek megvásárlásával megnő a pénzmennyiség, amely egyes piaci és EKB-beli jegybankárok szerint inflációs kockázatot jelent. Egy ma megjelent interjú szerint az EKB meghatározott időszaki betéti tendereket indít majd, amely a tervek szerint felszippantja a keletkező többletlikviditást. A helyzet azonban az, hogy az EKB jelenlegi 1 százalékos irányadó kamatát tekintve valahol ekörül lehet majd a tender keretében elhelyezett összegek kamata is.
Felmerül a kérdés, hogy kik fogják elhelyezni itt az összegeket, amikor pl. német állampapírokban ennél jóval magasabb hozamot is elérhetnek, ráadásul mindezt úgy, hogy implicit módon szintén az EKB áll a háttérben? Félő azonban, hogy nem csupán ezek a kérdések merülnek fel a 750 milliárd eurós mentőcsomag kapcsán.
