A bonyolult számítási eljárás alapján képzett mutató 95,17 dollárra csökkent szeptemberben, amely 12-es körüli átlagos P/E-rátát jelez a fent említett 500 vállalatra vonatkozóan. Egyesek szerint ez még mindig túl magasnak mondható, míg mások szerint a Lehman-csődje körüli időszakot nem számítva 1988 óta nem voltak ilyen olcsóak a részvények a jövőbeli profitkilátások tekintetében.
Az összehasonlítást azonban nagymértékben nehezíti, hogy az elmúlt 20 évben nem láttunk olyan pánikszerűen működő pénznyomdákat, amelyeket az utóbbi időszakban a Fed és az EKB helyezett üzembe, hogy karbantartsák a pénzügyi eszközök árfolyamát. Mindamellett a vállalati előrejelzések továbbra sem tükrözik azt az optimizmust, amelyet a jegybankárok és politikusok nap mint nap elismételnek. Az elmúlt egy-másfél évet fémjelző költségcsökkentések és vállalati átalakítások kora lassan lejár, amely még segítséget nyújtott a nettó eredmények kozmetikázásában. Nem kérdés, hogy idővel a romló iparági körülmények és egyedi vállalati kondíciók kerülnek fókuszba az általános piaci hangulat helyett, persze ehhez az is kell, hogy a befektetők ne a pénztengerben kapálózzanak.
Megpattant a Nikkei-index, miután a japán jegybank a várakozásokkal ellentétben tovább csökkentette irányadó rátáját, amely az eddigi 0,1 százalékos érték helyett már 0-0,1 százalék közötti sávot takar. A döntés mögött vélhetően a jen további erősödésétől való félelem áll, ugyanakkor erősen kérdéses, hogy az amúgy is nulla közeli kamatszint mellett milyen többletet hozhat egy ilyen lépés. A japánok emellett 5 ezer milliárd jen (60 milliárd dollár) összegű eszközalap felállításáról is döntöttek, amely a piaci szereplőktől államkötvényeket, jelzálogkötvényeket és egyéb instrumentumokat vásárolna meg, ezzel is elősegítvén a defláció elleni harcot.
Emellett azonban érintetlenül maradt az a 30 ezer milliárd dollárra (360 milliárd dollár) rugó keretösszeg, amelyből a bankok számára nyújt olcsó hiteleket a jegybank. Érdekesség, hogy a piaci szereplők inkább ennek kiterjesztését várták, mint az újabb program elindítását. A gond azonban az, hogy ezeket az eszközöket eddig is előszeretettel alkalmazta a jegybank, ugyanakkor az eredmények felemásak voltak - az ország gazdasága nem tudott kilépni a deflációs nyomásból, részben a bankszektorban rekedt milliárd dollárra rúgó pénzügyi eszközökkel kapcsolatos bizonytalanság nyomán.
