Csúnyán megtévesztette a kispénzűeket az Euromobilien

A GVH az eljárásában a fogyasztói csoportok szervezésével és működtetésével foglalkozó Euromobilien nyomtatott sajtóban megjelent hirdetéseit vizsgálta. A versenyhivatalnál ugyanis sok panasz érkezett a céget illetően, így feltételezhető volt, hogy a fogyasztói csoportok szervezésével 2009 novembere óta foglalkozó vállalkozás hirdetéseiben a fogyasztók részére nem vagy nem egyértelműen adott információt a csoportok lényeges tulajdonságairól, pontosabban arról, hogy az adott szolgáltatást a cég belső hitelezéssel, tehát a tagok befizetéseiből fedezi.

A fogyasztói csoportok működése

A fogyasztók.hu portál több cikken keresztül foglalkozik az Euromobilienhez hasonló fogyasztói csoportokkal. Működésük alapgondolata, hogy a belépett tagok regisztrációs díjat fizetnek, aztán meghatározott összegű törlesztőrészleteket kezdenek fizetni. Bizonyos időközönként kisorsolnak egy-egy szerencsés tagot, akinek egy előre meghatározott tárgyat – legyen az ingó vagy ingatlan – megvásárolják a tagok által addig befizetett összegből. Aki szeretné, plusz befizetéssel növelheti esélyeit. A szerződés határozott időre jön létre, így minden hónapban fizetni kell, aki szerencsés gyorsan hozzájut ahhoz, amihez akar, a kevésbé szerencsések várhatnak, legrosszabb esetben a futamidő végéig.

A hirdetésekből nem derült ki, hogy sorsolásokon és/vagy előtörlesztés vállalása alapján dől el ki az a szerencsés, aki adott hónapban a vásárlói joghoz jut. Az Euromobilien hirdetéseiből nem derült ki egyértelműen, hogy a fogyasztó nem a szerződéskötéskor, hanem később, akár évek múltán juthat a vásárlási joghoz, s azáltal a megszerezni kívánt dologhoz.

A fogyasztói csoport tagjai ugyanis vállalják, hogy meghatározott ideig meghatározott összeget fizetnek be havonta úgy, hogy az áruhoz jutás lehetősége nem az első részlet megfizetésével egyidejűleg nyílik meg. A szervező által rendszeresen megrendezett közgyűléseken megtartott sorsolásokon és/vagy előtörlesztés vállalása következtében dől el, hogy a csoport résztvevői közül az adott alkalommal kik jutnak hozzá a vásárlási joghoz.

A GVH közleményében kiemelte, hogy ha a fogyasztó magasabb szerződéses értéket köt ki (az általa megszerezni tervezett dolog vételárát több millió forintban határozza meg), akkor több szerződéses pozícióval (több tagsággal, szerződéssel) kell rendelkeznie, s így az általa kívánt összeghez csak akkor juthat hozzá, ha mindegyik szerződéses pozícióra egyszerre sorsolják ki, vagy mindegyik csoportban ő ajánlja fel előtörlesztésként a legnagyobb törlesztőrészletet. A futamidő végén, az összes törlesztő részlet hiánytalan teljesítése esetén az a fogyasztó is hozzájuthat (adott esetben akár 15 év múlva) a vásárlási joghoz, akit a futamidő alatt nem sorsoltak ki, illetve akinek anyagi forrásai nem tették lehetővé, hogy előtörlesztést vállaljon.

A fogyasztói csoportok működésének lényeges tulajdonsága tehát a szerencseelem, amely mind a szerencsés tag kisorsolásánál, mind az előtörlesztés vállalásánál megmutatkozik. A csoporttagok előtt ugyanis nem ismert és általuk nem befolyásolható a többi csoporttag előtörlesztés-vállalási hajlandósága, nem tudható előre, hogy a vásárlói joghoz jutáshoz hány havi törlesztőrészlet felajánlása szükséges. Az előtörlesztés-vállalás lehetősége tehát olyan helyzetbe hozza a csoporttagokat egymással szemben, hogy mielőbbi kiválasztásuk érdekében versenyezniük kell, ami a kevésbé fizetőképes csoporttag előre nem ismert, kiszámíthatatlan hátrasorolásával járhat.

Eljárásában a GVH többek között azt vizsgálta, hogy az elsősorban az átlagosnál jóval kiszolgáltatottabb helyzetben lévő, jellemzően anyagilag megszorult, a hitelintézetek banki szolgáltatásaiból kirekesztett fogyasztókat (például BAR-listások, nyugdíjasok, alacsony jövedelemmel bejelentett egyéni vállalkozók) célzó hirdetések, tájékoztatások alapján az azokkal találkozó személyek tisztában lehettek-e a fogyasztói csoport konstrukció fenti lényeges elemeivel.

A GVH a nyomtatott sajtóban megjelent reklámok vizsgálatát követően megállapította, hogy a fogyasztó részére kínált összeg mértékére, a futamidőre és a havi törlesztőrészletre utaló reklámok elolvasásakor a fogyasztó a reklám összhatása eredményeként arra a következtetésre juthatott, hogy a reklámozott szolgáltatás igénybevétele esetén azonnal hozzájuthat az általa igényelt összeghez, amelyet ezt követően havonkénti törlesztéssel fizet vissza. A reklámok alapján a fogyasztóban fel sem merülhetett, hogy a kívánt dologhoz sorsolás útján vagy előtörlesztés-vállalással (a szerencseelem által befolyásoltan), esetleg 5-10-15 év elteltével juthat hozzá, s ahhoz a tagok befizetéseire (egyfajta belső hitelezésre) van szükség.

A fogyasztók jellemzően annak sem voltak a tudatában, hogy a fogyasztói csoport nem nyújt hitelt, a csoportot szervező Euromobilien nem hitelezéssel, hanem fogyasztói csoportok szervezésével és működtetésével foglalkozik, hitelt nem is nyújthatna. Ezzel szemben a reklámok egy része kifejezetten nagy értékű hitelt kínált a fogyasztók számára, amely nyilvánvalóan nem felelt meg a valóságnak.

A GVH az eljárásában megállapította, hogy a nyomtatott sajtóban közzétett reklámok kivétel nélkül jogsértőnek minősülnek. Az olyan nagy példányszámú lapokban, mint a Blikk, a Bors, a Metropol, a Helyi Téma, a Napi Ász vagy a Nemzeti Sport közzétett hirdetések alkalmasak voltak a fogyasztói döntés befolyásolására, amelyet önmagában az a tény is igazol, hogy az Euromobilien folyamatosan szükségesnek ítélte a reklámok igen jelentős költséggel történő közzétételét, hiszen a leendő ügyfelei számára ez jelentette a kapcsolatfelvétel alapját.

A GVH – szem előtt tartva a szankcionálás preventív célját is – a bírságot 900 ezer forintban, a versenytörvény alapján kiszabható legmagasabb összeghez közeli mértékben határozta meg.