A nyugdíj-kiegészítés egyre fontosabbá válik

Ingatlan. Mintegy 4655 millió euróra tehető az Európai Unióban az úgynevezett equity release (ERS-) piac, mely konstrukció lényege, hogy az ingatlan tulajdonjogának átengedése fejében az ingatlanban maradó nyugdíjas a pénzügyi szolgáltatótól élete végéig rendszeres járadékszerű ellátást kap. (Mindezt egy német kutatóiroda, a hamburgi Institut für Finanzdienstleistungen e.V. publikálta 2009-ben napvilágot látott tanulmányában, amelyhez 2007. évi adatokat használt fel.) Az európai piac pontos felmérését nehezíti, hogy statisztikai adatok egyedül Nagy-Britanniában lelhetők fel, ez nem is meglepő, hiszen ez a pénzügyi konstrukció több mint három évtizedes múltra tekint ott vissza. Az mindenesetre így is látható, hogy a hagyományos jelzáloghitel-piacnak (amely 2007-ben 6147 milliárd eurót tett ki) a töredékét, alig 0,1 százalékát adja ez a szegmens.

Az ERS konstrukciónak egyébként két változata lelhető fel az európai gyakorlatban: az eladás jellegű modell (ennek keretében a tulajdonos eladja ingatlanját, s ennek fejében kapja kézhez az életjáradékot), illetve a hitel jellegű modell (ennek keretében a tulajdonos hitelt vesz fel az ingatlan fedezeteként, amelyet a lakás egy későbbi időpontban történő eladásából egyenlít ki). A két változat többek között az ingatlan tulajdonosának a személyében is eltér, hiszen míg az eladási modell esetében a tulajdonjog azonnal rászáll az életjáradékot nyújtó szolgáltatóra, addig a hitel jellegűnél a magánszemély marad a tulajdonos a konstrukció időtartamának végéig. Az ERS-piac zömét egyébként a hitel jellegű modell adja: 2007-ben 3310 millió eurót tett ki, szemben az eladási modell 1345 milliójával, míg a szerződések számát nézve az előbbi közel negyvenezret, az utóbbi csaknem húszezret takart.

A legnagyobb ERS-szolgáltatónak Nagy-Britannia mellett Írország és Spanyolország számít, ezt jól mutatja, hogy a tanulmány szerint 40, 27, illetve 21 szolgáltató nyújtja ezt a pénzügyi konstrukciót. Elenyésző számban Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban és Svédországban is fellelhető a konstrukció, ám a csoport „lemaradását” jól érzékelteti, hogy mindössze egy-öt szolgáltató palettáján találkozhat vele az érdeklődő. Egyes kelet-közép-európai országokban is lehet példát találni az ERS-re, így Magyarországon, Romániában, illetve Bulgáriában. Ami a szolgáltatókat illeti, a legnagyobb részben (40 százalékban) a bankok nyújtják az ERS konstrukciót, míg az ingatlanbefektetők (19 százalék), illetve a speciális hitelszervezetek és biztosítók (12-12 százalék) következnek a sorban.

Felvetődhet a kérdés, hogy az ERS-piac milyen növekedési potenciált rejt magában. Mindezt a szakemberek szerint azért is nehéz prognosztizálni, mivel pontos statisztikai adatok nem állnak még rendelkezésre, így a szegmens elmúlt évekbeli alakulását sem lehet kiolvasni. Egyedül a brit piac bővüléséből lehetne bármiféle jövőre vonatkozó következtetést levonni, ahol egyébként 1999-ben ugrott meg az érdeklődés a konstrukció iránt. A szakértők szerint ezt szem előtt tartva az európai piacon is van még esély a bővülésre, méghozzá a hitel jellegű modell terén, főként, hogy Német-, Olasz-, illetve Spanyolországból érkező információk arra utalnak, hogy a nyugdíjba vonulók esetében egyre inkább megnő az igény az ingatlanjukban lekötött holt tőke felszabadítása iránt, hiszen ezáltal a nyugdíjukat érdemben kiegészíthetik. A kutatók szerint mindenesetre a hitel jellegű modell növekedési potenciálja függ az ingatlanpiac méretétől, a jelzálogpiactól, s persze a nyugdíjasok várható szükségleteitől is. Az ERS mindenesetre komoly hatással lehet számos tagországra, ahol az ingatlan ellenértékeként kapott életjáradék érdemben javíthatna az időskori ellátáson. Ezt támasztja alá a tanulmány azon felmérése is, miszerint az ERS-t igénybe vevők jellemzően hetven év körüliek, városi környezetben élnek, s az ingatlanjuk értéke átlagosan 300 ezer euró, mely összegből a korábban megszokott életszínvonalukat nyugdíjaskorukban is tartani tudják. n