Élénkülhet a hazai céges kötvénypiac

A magyarországi vállalatoknak a jövőben nagyobb mértékben kell támaszkodniuk a kötvénykibocsátásra a finanszírozásban, hiszen a hitelek elérhetősége korlátozottabbá fog válni – véli Aymar De Liedekerke Beaufort, a BNP Paribas Magyarországért és a délkelet-európai régióért felelős vezérigazgatója. Ehhez pedig – teszi hozzá – időben el kell kezdeniük a felkészülést.

– A vállalati hitelpiac több okból is nagyon nehéz napokat él át Magyarországon. Milyennek ítéli meg a hazai cégek kilátásait?

– A pénzügyi válság hatására az egész – és nem csak a magyar – bankrendszer működése átalakult, hiszen a krízis nyomán jóval szigorúbbá vált a szabályozói környezet, a bankok óvatosabbá váltak, és jóval nehezebben és drágábban juthatnak likviditáshoz, mint néhány évvel korábban. Mindezek eredményeként a hitelintézetek gyakorlatilag viszszatértek a klasszikus modellhez, vagyis a náluk elhelyezett betétek mértékéig mehetnek el a finanszírozásban, úgy, hogy közben tekintettel kell lenniük a lejárati összhangra is. A Bázel III szabályrendszer ráadásul igen szigorú követelményeket fogalmaz meg mind a likviditási, mind a tőkehelyzetre vonatkozóan, amelyeknek a piaci szereplőknek 2015-ig, illetve 2018-ig kell megfelelniük. A szigorodó szabályozási és piaci környezet pedig arra ösztönözheti a vállalati szektort, hogy egyre kevésbé támaszkodjon a banki hitelekre a finanszírozásban, hanem a tőkepiacról próbáljon meg forrásokat bevonni. Ez a modell egyébként már nagyon jól működik az USA-ban: ott a vállalatok a forrásaik 70 százalékát a tőkepiacokról szerzik és csak 30 százalékát a bankoktól. Európában még pont fordított az arány.

– A kötvénykibocsátás ugyanakkor jelenleg drágább a hitelnél, és a cégeknek egy sor transzparenciális feltételnek is meg kell felelniük.

– Kétségtelen, hogy a tőkepiaci finanszírozás jóval összetettebb, mint a banki hitel, és a kötvényt kibocsátó cégnek meg kell felelnie a befektetők s a hitelminősítők elvárásainak is, hiszen a befektető mindig gyanakszik, mert ez a feladata. Ráadásul a kötvénykibocsátás egy még felkészületlen cégnek rövid távon tényleg drágább megoldás, mint a hitel, vagyis sok érvet fel lehet sorakoztatni ellene. Ezzel együtt a vállalatokat fel kell készíteni az alternatív forrásbevonásra; mindig is azt mondtuk a cégvezetőknek, hogy bármikor álljanak készen arra, hogy kötvényeket bocsássanak ki. Persze erre egyáltalán nem könnyű rávenni őket, egészen addig, amíg nem válik hirtelen égetővé a probléma.

– A kötvénykibocsátás árazásánál az adott ország kockázati megítélése is meghatározó. Ez alapján hogy áll Magyarország?

– A legutóbbi sikeres magyar devizakötvény-kibocsátás határozott jele annak, hogy a befektetők úgy látják: Magyarország jó úton halad a pénzügyi stabilitás felé vezető úton, és elhiszik, hogy a kormány elkötelezett a szükséges lépések megtétele iránt. A szándék ugyanakkor egy idő után kevés lesz: a bizalom tartós helyreállításához már látni kell a konkrét lépéseket és azok eredményeit is. A magyar gazdaság teljesítménye szempontjából persze Németország helyzete is meghatározó az erős exportkapcsolatok miatt, ám ezen a téren, úgy tűnik, most nincs probléma. Emellett a Magyarországgal kapcsolatos befektetői magatartást befolyásolják a globális gazdasági események is: a japán katasztrófa, az észak-afrikai konfliktusok közvetve használhatnak az ország megítélésének, hiszen az egyik legfontosabb elem, amit a befektetők figyelnek egy országban, az a politikai és gazdasági stabilitás. Kelet-Közép-Európa növekedési kilátásai emellett jók, tehát vonzó térségnek számít a tőke szempontjából. Mindezek mellett ugyanakkor fontos leszögezni, hogy a magyar kormány egyszerűen nem térhet le a megkezdett útról.

– A magyarországi középvállalatok nem éppen az átláthatóságukról híresek, ez pedig nem előnyös a kötvénykibocsátás szempontjából, és méretükben is ritkán alkalmasak a kibocsátásra. Hogyan lehet javítani ezen a helyzeten?

– Az átláthatóság megteremtése minden vállalatnál nagyon hosszú folyamat, ezért komoly elkötelezettséget igényel a menedzsment részéről. A vállalatvezetők persze mindig a könnyebb ellenállási pontot keresik a döntéseiknél, ezért nem könnyű a transzparencia megteremtése. Ez ugyanakkor nem csak a magyar cégekre igaz. Ami a méretet illeti: tény, hogy ha egy kibocsátás túl kicsi, az nem feltétlenül lesz sikeres, és ez sok céget eltántorít a kötvényektől. A komoly érdeklődéshez tapasztalataink szerint legalább 70-100 millió eurós kibocsátásra van szükség.

– A megfelelő méreten kívül melyek azok a kritériumok, amelyeknek a siker érdekében egy cégnek meg kell felelnie, és léteznek-e kiemelt szektorok?

– A stabilitás, a kiszámítható működés kiemelten fontos. Elengedhetetlen emellett a többéves múlt és a meghatározó vagy vezető piaci pozíció, hiszen a befektető a vásárlás előtt legelőször ezeket az egyszerűen azonosítható szempontokat ellenőrzi. Ami a szektorokat illeti: jó és rossz ágazatok nincsenek a kötvénykibocsátásnál, a fontos, hogy a cég teljesítménye a maga területén jó legyen. Vannak persze olyan vállalatok, amelyek számára a kötvénykibocsátás nem jelenthet megoldást, például a start-up cégek ebbe a csoportba tartoznak.