Rövid időn belül nem jön vissza a vagyon

– A korábban második legnagyobbnak számító magánnyugdíjpénztár vagyonát önök kezelték. Mennyit veszítettek a vagyonátadással?

– Több mint a 40 százalékát a vagyonnak, 560 milliárd forintot. Ez nagy vérveszteség volt a számunkra.

– Vissza lehet ezt szerezni?

– Azt kellene válaszolnom, igen, de természetesen nem reális, hogy belátható időn belül ezt a vagyont visszaépítjük. Inkább azzal próbálkozunk, hogy a lakossági befektetők felé nyitva valamilyen magasabb marzsú termékkel hozzuk vissza a bevételeinket. A magyarországi intézményi vagyon most összement, és kevés olyan mandátum van már, amelynek a kezelését meg lehetne pályázni.

– Lengyelországban is önök kezelik az Aegon nyugdíjpénztári vagyonát, ott is visszavettek a tagdíjakból. Ez hogyan érinti önöket?

– A lengyel változások is komoly vérveszteséggel járnak. A hozzájárulások visszavágása csökkenti a vagyon beáramlását, és a jövedelmezőség is romlott. Úgy tűnik, a régióban a második pillér ma már lényegesen kevésbé jó üzlet, mint néhány éve. Csehországban ugyan ellentétes tendenciák zajlanak, ott éppen most hozzák létre a magánnyugdíjpénztárakat, mivel azonban a külföldi befektetők a régiót általában egységesen kezelik, így elég nehéz meggyőzni a tulajdonosokat, hogy a cseh történet merőben más lesz, mint ami a többi országban lezajlott. Ha nem is tartanak éppen egy magyarországi forgatókönyv megvalósulásától, az, hogy minden országban romlott a pénztárak jövedelmezősége, elbizonytalanítja őket. A lengyeleknél egyébként számunkra pozitív változás is volt, az ottani sikeres lakossági értékesítés megmentette az évünket, idehaza viszont ez sem sikerült jól.

– Az alapok ügynöki értékesítésének szabályain lazítottak az idén, ez nem könnyíti meg a helyzetüket?

– Biztosan könnyebb lett az értékesítés, hogy most már közvetítőkön keresztül is el lehet adni az alapokat, hiszen korábban csak azok értékesíthettek, akik a mi vagy az ügynökünk alkalmazottai voltak. Már egy éve elkezdtünk a közvetítői értékesítési csatornán is dolgozni, de azért nem olyan egyszerű a helyzet, hogy csak megállapodunk egy nagy ügynökhálózattal, és eladatjuk az alapjainkat, hiszen a befektetési alap forgalmazója felelős az alsóbb szinteken lévő ügynökökért is.

– Mennyire válik be ez a csatorna? Mennyire nehezíti az értékesítést, hogy ilyenkor az életbiztosításokkal kell konkurálniuk?

– Egyelőre szerények az eredmények, de bízunk benne, javulnak majd a számok. Nyilvánvalóan van egy olyan probléma a befektetési alapoknál, hogy kevésbé lehet motivált a közvetítő az értékesítésükben, mivel lényegesen alacsonyabbak a jutalékok, mint egy unit-linked életbiztosításnál. Szeretnénk persze azt hinni, hogy a tanácsadó azt a terméket adja el az ügyfélnek, amelyre annak szüksége van, és nem próbálja meg rábeszélni a magasabb jutalékúra, de sajnos persze ilyen is előfordulhat. Túlzásba nem eshetünk a jutalékok terén, nagyon jelentősen nem lehet eltérni a banki díjstruktúráktól. Ahol a személyes közreműködés is jelen van, a befektetési tanácsadásért nagyjából egy-két százalékos díjat lehet elkérni.

– Az egyik versenytársuk öt százalék körüli jutalék mellett kívánja értékesíteni az alapjait. Erről mit gondol?

– Nem hiszem, hogy ez működhet. Az ügynököket persze motiválhatja a magas jutalék, hogy a biztosítási termékek mellett kezdjenek el foglalkozni a befektetési alappal, ugyanakkor nem tartom valószínűnek, hogy olyan termékajánlattal tudnak az ügyfélhez menni, amely elbír ekkora jutalékot. Egy jól összeállított, tartós befektetési számlával kombinált portfólió esetében maximum 2,5 százalék körül lehet az a díj, amelyet egy ügyfél, aki nem járatos a befektetésekben, nem igazán jár a bankokba, még kifizethet a tanácsadásért.

– A lakosságon belül milyen ügyfélkört érdemes megcélozniuk?

– A potenciális befektetői körünknek az a része, amely képesek komolyabb egyösszegű befektetésre, valószínűleg már kapcsolatban áll valamilyen befektetési szolgáltatóval. A termékfejlesztésünk a jövőben nem is rájuk fókuszál, hanem inkább a kisebb összegű, rendszeres megtakarítást tervezőkre. Ők eddig nem keresték a befektetési alapokat, mert úgy gondolták, ezek a jómódúak számára kitalált termékek. Pedig az öngondoskodás nemcsak azt jelenti, hogy több millió forintot befektetünk valamilyen hosszú távú megtakarításba, hanem azt is, hogy a havi jövedelmünk egy bizonyos részét félretesszük. Itt is segíteniük kellene a pénzügyi szolgáltatóknak, és nem csupán abban, hogy elmagyarázzák, miért van erre szükség, mert ezt a lakosság már érti. A probléma inkább az, hogy nem talál rá megfelelő terméket. Olyan megtakarítási forma kellene, amely olcsó és kis összegű megtakarítások számára is hozzáférhető.

– Ez érdekes fordulat, hiszen az Aegon korábban éppen hogy a kifejezetten elitnek számító, komoly vagyonnal rendelkező ügyfeleket célozta meg az alapjaival.

– Válasszuk ketté az Aegont és az alapkezelőt, a biztosítónál ugyanis ez nem volt igaz. Az alapkezelő, mivel nincs saját banki csatornája, nem jutott el az átlagos lakossági ügyfelekhez, csak a felső középréteghez, illetve a magas jövedelműekhez. Ebben a szegmensben, amellett, hogy igyekszünk magas színvonalú termékekkel jelen lenni, jelentős bővülésre nem számítok, így a lakosság felé kellene nyitnunk a hálózatunk segítségével.

– Milyen alapokkal lehet a lakossági klienseket megszerezni?

– Az ügyfelek nem azt várják a terméktől, hogy hatalmas hozama legyen, már akkor is elégedettek, ha van reálhozamuk. Erre az igényre jöttek létre az abszolút hozamú termékek, amelyek egy relatív alacsony kockázati szint mellett próbálnak meg viszonylag jó hozamot elérni. A másik próbálkozásunk a vállalati kötvényalap, amelybe igyekszünk olyan papírokat válogatni, hogy a befektetésnek a diverzifikáció révén ne legyen nagy a kockázata, mégis verjük meg az akciós betéteket. A részvényalap-kínálatunkat is bővítjük hamarosan egy lengyel részvényalappal.

– A devizahitelek végtörlesztése mennyire érinti a befektetési alapokat? Tapasztalnak-e tőkekivonást?

– A komolyabb tőkekivonások eddig inkább a részvénypiaci visszaesések miatt történtek. Jelentős visszaváltásokat a végtörlesztés miatt még nem tapasztaltunk, de a várakozásoktól elmaradnak a jegyzések. A Magyar Nemzeti Bank becslése 1000 milliárd forint a végtörlesztésre, ennek a legnagyobb részét várhatóan a meglévő tartalékaikból törlesztik az emberek, így 500–1000 milliárd forint közötti összeggel is csökkenhet a megtakarítások menynyisége. A mostani végtörlesztők persze jövőre több pénzt tudnak félretenni, de csak apránként gyűlik majd össze az a vagyon, amely most eltűnt annak érdekében, hogy az eredeti tervek szerint még 10-15 évig futó hiteleket visszafizessék.

– Az alapok népszerűségét

a kötvény- és részvénypiacok alakulása is meghatározza. Mit vár ezeken a közeljövőben?

– Láthattuk, hogy az elmúlt időszakban hiába történtek nem tankönyvszerű lépések Magyarországon, a bizalom sokáig megvolt a régió kötvénypiacai és azon belül Magyarország iránt is. Az elkötelezettség a hiány tartása és az államadósság csökkentése felé elegendő volt ahhoz, hogy elnézzenek néhány olyan döntést, amely korábban elképzelhetetlen volt. Látható az is, hogy hatalmas kötvényállomány halmozódott fel koncentráltan néhány nagy külföldi befektetőnél. A beáramlás viszont megállt, de éppen amiatt, hogy a befektetők koncentráltan vásárolták a papírokat, nem várom, hogy pánikszerűen menekülni fognak a magyar állampapíroktól. Mindemellett kiszámíthatóságra lenne szükség a gazdaságpolitikában, megijeszteni ugyanis leginkább azzal lehet a befektetőket, ha a forint jelentősen gyengül, és erre lehet esély, ha a kormányzat továbbra is a laza monetáris politikát tartja kívánatosnak. A nemzetközi befektetők miatt viszont, akik elkötelezettek Magyarország irányában, nem lehet elindulni a markáns forintgyengítés felé. Ez a devizahitelesek miatt sem volt járható út, de hiába rendeződik az ő ügyük a végtörlesztéssel vagy hasonló lépésekkel, a külföldi befektetők miatt továbbra sem lehet majd megcsinálni. Pozitív fordulat, hogy a piaci bizalom megtartása érdekében a kormányzat az IMF-hez fordult. Ettől a megállapodástól a piac nem a rövid távú finanszírozási lehetőségét várja, hiszen erre nem szorul rá az ország, hanem a jelenleginél kiszámíthatóbb gazdaságpolitikát. A részvénypiacokon augusztusban volt egy nagy zuhanás, nagyobb profitesést áraztak be, mint a 2009-es recesszió idején. A növekedéssel kapcsolatban valószínűleg túlzók a félelmek, hiszen a feltörekvő országok – Kínával az élen – magas szintű növekedésre képesek. Az azóta is zajló piaci turbulencia elsősorban az adósság béklyójában nehezen mozgó, emellett fennállása óta a legmélyebb politikai válságban lévő Európa hatása. Úgy vélem, ha az európai adósságválság rendeződik, emelkedhetnek a piacok.

Névjegy

A Miskolci Egyetemen végzett közgazdászként. Még egyetemistaként kezdett dolgozni a Creditanstalt Értékpapírnál, majd annak utódcégeinél töltött be különböző pozíciókat. 2007-ben került az Aegon befektetési alapkezelőjéhez, ahol az értékesítés, a termékfejlesztés, később pedig a vagyonkezelés tartozott hozzá. 2009 júniusában nevezték ki a társaság vezérigazgatójává. 2011 novemberétől elnök-vezérigazgató.