A legjelentősebb ellenérv természetesen éppen maga az IMF-megállapodás volt, hiszen joggal lehet(ett) arra számítani, hogy egy nemzetközi kötvénykibocsátás híre a piac számára az IMF-megállapodás végleges törlésének hírével lett volna egyenértékű. Azt, hogy a dilemma feloldásán aktívan dolgozik a kormányzat, több bejelentés is visszaigazolta: először egy elsősorban lakossági befektetők számára indított belföldi euró-kötvény kibocsátás megszervezése, majd az állami tulajdonban lévő Magyar Fejlesztési Bank eurókötvénykibocsátási terveiről szóló híresztelések következtek.
(Előbbi esetében a novemberi 20- án indult értékesítés 104 millió eurónál tart – az ÁKK 200 milliós induló tételt helyezett ki a forgalmazókhoz.) Ezek „teszteredményeket” szolgáltathatnak egy szuverén kibocsátáshoz, melynek feltételeit egyelőre az S&P által bejelentett legutóbbi leminősítés sem ingatta meg.
Annál inkább szorító feltételt jelent az idő: decemberben az év végi zárás miatt már jelentősen visszaesik egy nemzetközi kibocsátás iránti fogékonyság, lényegében függetlenül a mégoly optimista globális hangulattól. Másrészt az adósságfinanszírozási kérdések aktualitását jelenti, hogy az eddigi rendnek megfelelően hamarosan (várhatóan december közepéig) véglegesítik a 2013-as államadósság-finanszírozási programot, ami az IMF-tárgyalások idei sikere esetén természetesen az olcsóbb finanszírozási forrásra épülhetett volna, legalábbis a devizás törlesztések tekintetében.
Ehelyett áthidaló megoldásként az idén a sikeres forintkötvény-kibocsátásokból befolyó összegek egy részének piacon történő devizára váltásával folyt a kötvény- illetve nemzetközi hiteltörlesztések egy része – ezzel egyben a jegybanki tartalékok csökkenését is tompítva.
Ahogyan azonban azt NGM államtitkára, Pleschinger Gyula is jelezte, a jövő évi terv természetesen nem épülhet erre - amit a piaci szereplők közvetlen egy eurobond-kibocsátás tervezésére való utalásként tekintettek. A piaci várakozások szubjektív felméréséből következtetve 3-6 hónapon belül számítanak egy nemzetközi kibocsátásra, tekintettel az „orrnehéz” 2013-as lejárati struktúrára. A jövő évi finanszírozási terv közzétételéig (az előttünk álló másfél-két hétben) tehát az egyik legfontosabb kérdés az lehet, hogy milyen új információk látnak napvilágot, amelyek lehetővé teszik a jövő évi devizatörlesztések biztonságos megalapozását. A nemzetközi piaci háttér ebből a szempontból egyelőre kedvező, de az amerikai költségvetési viták fényében ez sem egy megingathatatlan körülmény.
