A Quaestor csődjével szinte kizárólag a kisbefektetők, egyszerű emberek veszítik el pénzüket. A vállalat kötvényeit intézményi befektetők, például befektetési alapok nem vették, mert túlságosan kockázatosnak találták a konstrukciót. A szimpla kockázaton felül (a legtöbb vállalati az átlagosnál rizikósabb befektetést jelent) ráadásul a Befektetővédelmi Alap (Beva) sem fizet egy fillért sem - írta a Nol.hu.
Ezek az információk nem is voltak titkosak, a kötvény 65 oldalas tájékoztatója tíz oldalon keresztül sorolja a kockázatokat, kiemelten és részletesen bemutatva, hogy a kötvényt nem védi a Beva. Persze mondhatjuk, hogy egy átlagember nem érti meg ezeket a bénítóan hosszú és bonyolult tájékoztatókat, ám ennek a fedőlapján is szerepelt a lényeg:
a „szokásostól eltérő kockázatú” termékről van szó.
Vagyis a Quaestor maximálisan eleget tett a tájékoztatási kötelezettségének, az ügyfelek azonban ezt nem értették meg. Csak most, hogy összesen 210 milliárd forint után futhatnak. Jogosan merülhet fel a kérdés, mi egyebet lehetne még tenni az ügyfelek tájékoztatásáért, ha a kibocsátási alaptájékoztató fedőlapján is szerepel a lényeg. Mindenki ott égeti el a pénzét, ahol akarja, a butaság ellen nem nagyon lehet védekezni. Az ugyanakkor mégis visszás, hogy miközben az intézmények óvakodnak egy terméktől, addig a lakosság nyakló nélkül vásárolja azt minden korlátozás nélkül.
A Quaestor-ügy másik pikáns eleme a kamu kötvénykibocsátás. A pénzügyi csoport úgy értékesített 150 milliárd forint értékben kötvényt, hogy arra nem volt engedélye. A befektető jogos elvárása, hogy ha kötvényt vásárol, akkor legalább a kibocsátásával minden rendben van. A jegybank felelősségvállalása ezért nem nagyon maradhat el az ügyben. A tájékoztatóban minden benne van, ez mégsem késztette egy fikarcnyi mérlegelésre sem a befektetőket – különben aligha hordták volna oda a pénzüket ekkora elánnal. Ezek alapján kijelenthető: a tájékoztatás ha mégoly alapos is, nem érte el célját.
A lakosság nem tudta értelmezni a szokásostól eltérő kockázat fogalmát. Ez azt is jelenti, hogy értelmetlen a még részletesebb tájékoztatás, 65 oldal is túlzás. A cél az lenne, hogy a lakosság számára egyértelmű legyen: amit vesz, az nagyon kockázatos, akkor is, ha az ügyintéző mosolyog. Az a minimum, hogy a kötvény forgalmazója ne függjön a kibocsátótól, ne legyen érdekelt mindenáron az eladásban – ezt javasolja most a jegybank is. A Quaestornál ez finoman szólva nem állt meg: a kibocsátó cég aláírója Tarsoly Csaba, a forgalmazó cég aláírója pedig a felesége volt.
Elképzelhető volna akár egy világos besorolás, amit fel kellene tüntetni minden forgalmazónak, kibocsátónak: ez a termék ötfokú skálán hármas vagy ötös kockázati szintű, és a négyes-ötös besorolásút piros papírra kellene nyomni. És akkor az ügyfél eldönti, kell neki egy négyes kockázatú vállalati kötvény, vagy sem. Az is védheti a lakosságot, ha egyszerűen nem tud hozzáférni adott kockázatú – vagy túl összetett – befektetéshez. Tipikusan ilyen lehet egy hedge fund, de akár egy startup cég vállalati kötvénye. Ez egyszerűen nem a tájékozatlan ügyfeleknek való. A teljes kizárás mellett szóba jöhet egy küszöbérték meghatározása is. Csak adott összeg felett lehessen beszállni adott bizniszbe: aki ezt át tudja lépni, az már vélhetőleg tudja, mit csinál.
