Új kereslet és kínálat is kell a BÉT-en

Mit szólnak ahhoz, hogy az osztrákok kivásárlásával az MNB-é lett a BÉT több mint háromnegyede?
Régely Károly: Hatékonyan működő tőkepiacon, pezsgő befektetői környezetben nem feltétlenül jó üzenet, ha az állam többségi tulajdont szerez a tőzsdében, de a jelenlegi helyzetben mi kimondottan örülünk ennek. Az elmúlt évek gazdaságpolitikai céljainak megvalósítása során ugyanis a tőzsde sokszor a célok eléréséhez kiválasztott eszközök áldozatául esett. Ez egyszer a keresleti, máskor a kínálati oldalt szűkítette, de előfordult, hogy egyszerre mindkettőt. A magánnyugdíjpénztárak ellehetetlenítése például a hazai keresletet gyengítette el a végletekig, a likviditást csökkentette, a különadók pedig mind a közvetítőket, mind a tőzsdei cégeket visszavetették, miközben a gazdaságpolitikai lépések kiszámíthatóságának hiánya távol tartotta a külföldi befektetőket mint a keresleti oldal meghatározó szereplőit. Ezáltal egy illikvid piac jött létre, olyan árakkal, hogy a magáncégek nagytulajdonosainak nem feltétlenül éri meg tőzsdére vinni a papírjaikat. A részvénypiac fejlesztésénél követendő példa lehet az állampapírpiac, ahol a tőkepiac az állami akarattal megegyezően, hatékonyan, a magánszférával kooperálva tud működni, összhang alakult ki az értékesítő, a közvetítő és a befektető között. Ha ugyanilyen irányba mozdulna el a tőzsde, erős politikai és gazdasági támogatottsággal, az visszahozhatná a reményt, hogy a hazai tőkepiac újra életképes lehet.
Herczku György: Ez a tranzakció jelzi, hogy az állam stratégiailag fontosnak tartja a befektetési iparágat, ez komoly változás a hozzáállásban. Az MNB többségbe kerülésétől állami cégek, illetve kis- és középvállalkozások (kkv) tőzsdére hozatalát várom, a felelős vállalatirányítás javulását, valamint a kisbefektetők adókedvezményekkel való ösztönzését. Ezek mind olyan lépések, amelyek nemcsak a piacnak tehetnek jót, azokat mi, befektetési szolgáltatók is üdvözölni tudjuk. Az elmúlt években attól szenvedett a tőkepiac, hogy az iparági szabályozások folyamatosan változtak, s ezek negatívan hatottak a nagy tőzsdei cégekre. Ha az állam belép tulajdonosként, bízom benne, hogy érdekelt lesz abban is, hogy a BÉT jól teljesítsen, ezáltal közvetve az iparági szabályozások is kiszámíthatóbbak lehetnek.
Cselovszki Róbert: Az eddigi tőzsdetulajdonosok nem tudtak élni a lehetőségeikkel, az állam az egyetlen olyan szereplő, amely a legszélesebb eszköztárral rendelkezik ahhoz, hogy a hazai tőkepiac pozitív irányba mozduljon el. Erre most történelmi esély mutatkozik, noha még nem látjuk, hogy az MNB mit szeretne. Remélhetőleg azonban januárra, februárra megismerhetjük a stratégiáját, amelynek kialakításában a piaci szereplők is részt vehetnek.

Esetleg már ki is kérték a véleményüket?
Cs. R.: Amikor hivatalosan bejelentették, kik lesznek a BÉT új vezető tisztségviselői, a Befektetési Szolgáltatók Szövetségének elnökeként jeleztem, hogy szeretnénk egyeztetni a szakma álláspontját, amit maximális nyitottság fogadott. Megbeszéltük, hogy erre záros határidőn belül sort kerítünk.

Kínálati vagy keresleti szűkösség van a piacon? Melyiket kellene orvosolni?
R. K.: A keresleti oldalon van a legnagyobb probléma, ennek javítására már hallottunk ötleteket, s nyilván a kínálati oldal is kaphat ösztönzőket, például az állam átvállalhatja a kkv-k tőzsdei költségeit.
De növekedhetnek úgy a részvényvásárlások, hogy az állam nagyon nyomja a forintállampapírok értékesítését, csökkentendő a deviza arányát az államadósságon belül?
R. K.: Ez lehetséges, hiszen közben a gazdaság növekedésével a lakossági megtakarítások is gyarapodnak. A részvények és a befektetési jegyek vásárlása azért is tud együtt nőni az állampapírokéval, mert az alacsony kamatkörnyezet miatt a bankbetétek állománya még tovább apadhat, márpedig a megtakarítások túlnyomó része ez utóbbiakban összpontosult. Ráadásul a kockázatmentes hozamok annyira alacsonyak, hogy a magasabb hozam reményében a magyar lakosság hajlandó nagyobb kockázatot is vállalni. Igaz, ez eddig is megtörtént, csak a kisbefektetők nem feltétlenül magyar szolgáltatókon keresztül és magyar eszközökbe fektettek, hanem sok esetben online platformokon, külföldi papírokba.

Mivel lehetne a leghatékonyabban bővíteni a részvénykeresletet?
Cs. R.: Miután azt sikerült elérni, hogy az államadósságot egyre nagyobb mértékben finanszírozzák hazai források, most logikusan az következik, hogy a belföldi megtakarításokat a részvényekbe is megpróbálják beterelni, kvázi egy egészségesebb tőkeszerkezet felé való elmozdulás részeként. A mindenkori kormány régóta ösztönzi a megtakarításokat, elég utalni a nyugdíj-előtakarékossági (nyesz) és a tartós befektetési számlákra (tbsz), ahol az adókedvezmény igen vonzónak bizonyult. Ez utóbbin lehetne finomítani, úgy, hogy a tbsz-számlákon elhelyezett pénzek már öt évnél rövidebb idő után is adómentesek legyenek.
R. K.: A magánszemélyek árfolyam- és kamatadó-jövedelmének az adóztatása hazánkban európai viszonylatban is az egyik legkedvezőbb. De el lehetne engedni például azoknak a befektetési alapoknak a különadóját, amelyek meghatározott arányban magyar részvényeket tartanak, s a nyeszszámlák és az önkéntes nyugdíj-megtakarítások utáni adókedvezményt is egy meghatározott arányú részvénytartáshoz kötném.
H. Gy. Külön adókedvezménnyel lehetne honorálni a kisbefektetőket, ha kkv-k részvényeiből vásárolnak. Kérdés, ilyen alacsony hitelkamatok mellett hány kkv akar a tőkepiacról forrást bevonni.
R. K.: Nem hiszem, hogy a kkv-k tőzsdén keresztüli finanszírozása és a sok kis cég tőzsdei megjelenése nagyon élénkíthetné a tőzsdei forgalmat, bár a finanszírozási lehetőségeket mindenképpen gazdagítja. Ennek inkább marketingértéke lehet, ami felértékelheti a tőzsde presztízsét, s ezen keresztül piacra csalogathatja a komolyabb szereplőket is. Lengyelországban több száz kisvállalkozás ment a tőzsdére, amelyek most likviditási gondokkal küszködnek, részvényeik alig forognak. Még a BÉT-en már most is jelen lévő legnagyobb magyar vállalatok között is van olyan, a Magyar Telekom, amelynek kapitalizációja nem tud akkora lenni, hogy a nemzetközi indexekbe, jelesül az MSCI-be bekerülve a külföldi befektetőek figyelmét felkeltse, ami aztán jelenlegi relatív árazására is rányomja a bélyegét. Nemzetközi összehasonlításban sajnos még a nagyobb cégeink is gyakran a small cap-ek közé tartoznak.
Cs. R.: Megoldás lehetne több kkv-t egy-egy holdingba szervezni, és azt vinni a tőzsdére. E javaslattal nemrég minket is megkerestek. Ezzel már a befektetők számára is vonzó részvényméretet lehetne teremteni. Ami pedig a különböző finanszírozási forrásokat, a bankhitelt, a kockázati tőkét és a részvénykibocsátást illeti, azok egymás mellett jól megférhetnek. Kérdés, a kkv-k tudják-e teljesíteni a tőzsdei léttel óhatatlanul együtt járó átláthatósági követelményeket.
H. Gy.: Nyilván egy komoly befektető idegenkedik a kkv-któl, mivel nem eléggé átláthatóak. Ám nem érzek nagy különbséget ahhoz képest, milyen transzparenciát vár el egy kockázati tőkés az általa finanszírozott vállalkozástól.
R. K.: Az lenne az egészséges, ha a kockázati tőkés egy korai szakaszban lépne be egy kkv finanszírozásába, és a tőzsde egy kiszállási lehetőséget nyújtana számára.

Mely állami vállalatok részvényei kerülhetnek a tőzsdére?
H. Gy.: Nem szívesen mondok neveket, mindenki tudja, mely cégek működnek nyereségesen, beállt az üzletmenetük, növekednek folyamatosan, emiatt részvényük jó hozamot biztosíthat.
R. K.: Én az időtávban pesszimista vagyok, nem hiszem, hogy a következő egy évben lesz tőzsdeképes állami nagyvállalat. Ezeknek a működését átláthatóvá kell tenni, illetve végre kell hajtani bizonyos változásokat. Sokszor hallani az MKB nevét, amelynek most folyik a tulajdonoskeresése, de szerintem reálisan egy-két éven belül aligha megy tőzsdére. Esélyes tőzsdeaspiráns lehetne még a Szerencsejáték Zrt., a Központi Elszámolóház és Értéktár Zrt. és maga a BÉT is, amelynek az átalakítása azonban csak most kezdődik, így a tőzsdére lépése időbe telik.

És a Budapest Bank?
R. K.: Ezzel kapcsolatban még nem látom a tulajdonos szándékait.