A Magyar Nemzeti Bank statisztikái szerint az idei második negyedévben csúcsra járt az átutalási forgalom: eddig nem volt példa arra, hogy három hónap alatt 45 milliót meghaladó bankközi utalás történjen, ám ennél is meglepőbb, hogy 62 ezermilliárd forintnyi értéket utaltak át az ügyfelek másik banknál vezetett számlákra. Túl vagyunk tehát a tranzakciós illeték okozta sokkon?
Ami a Giro-forgalmat illeti, azt kell mondanom, hogy a tranzakciós illeték bevezetése sokkal inkább a bankszámlák számában, semmint az átutalások értékében látszott meg. Ismeretes, hogy 2012 decemberében még 9,63 milliót meghaladó volt a bankszámlák száma, 2015 végére ugyanakkor közel félmillió számla megszűnt. Innen rendkívül lassan építkezünk újra, a legfrissebb statisztika 9,29 millió számlát jelez. A bankközi átutalási forgalomban ugyanakkor ebben az időszakban sem volt visszaesés, legfeljebb a tranzakciószám szerényebb növekedéséről beszélhettünk. Amit a forgalom jobban megérzett, az a pénzügyi válság volt: 2008-ban 70,3 ezermilliárd forint volt a bankközi átutalási rendszer forgalma, 2011-ben mindez 57,6 ezermilliárd forintra esett vissza. Azóta ugyanakkor drasztikusan emelkedik az átutalási forgalom: a bankközi Giro-forgalom tavaly már meghaladta a 95 ezermilliárd forintot, ami a 3,5-szerese. Ami az MNB statisztikáit illeti: fontos hangsúlyozni, hogy abban benne van a VIBER-átutalások összege is, amelyek jellemzően nagy összegű, valós idejű utalásokat jelentenek – az idei második negyedévben az ön által említett 62 ezermilliárdos átutalási forgalomból a Giro által működtetett Bankközi Klíring Rendszeren (BKR) 25,5 milliárd forint ment keresztül, ami egyébként 8,2 százalékos bővülés az előző év hasonló adataihoz képest.
Forrás: MW | Fotós: Vémi Zoltán
Ha már a VIBER-forgalmat említette: a külső szemlélőnek nem igazán érthető, hogy miért mond le a Magyar Nemzeti Bank a drága VIBER-bevételekről a tervezett azonnali átutalás bevezetésével, hiszen a valós idejű VIBER-forgalom jelentős részét kannibalizálhatja az új szolgáltatás.
A Giro Zrt. a Magyar Nemzeti Bank 100 százalékos tulajdonában van, így veszteségről valójában nem beszélhetünk, ami azonban nagyon fontos, hogy ha a bankközi rendszer nem lép, akkor mások, máshol teszik majd lehetővé az azonnali átutalást a fogyasztóknak. Ezt pedig rendszerkockázati szempontból nem lenne jó megvárni. Tehát az MNB-t, ha úgy tetszik, prudenciális érdekek is késztették az átutalási forgalom felgyorsítása mellett. Az pedig, hogy az azonnali átutalással jó eséllyel jelentős mértékben növelhető a készpénz hátrányára az elektronikus fizetési forgalom, nemcsak a biztonsági, hanem a bevételi oldalon is érv lehet mind az MNB-nek és a Girónak, mind a pénzügyi szolgáltatóknak és nem utolsósorban a nemzetgazdaságnak.
Sokak szerint igazából csak a hét végén hiányzik az átutalási lehetőség a fogyasztóknak, az azonnali átutalás máshol nem hoz sok újat. Mi erről a véleménye?
Amikor 2012-ben az MNB bevezette a napon belüli átutalási ciklusokat, azt korszakos változásként élték meg a fogyasztók. 2015-ben azután a ciklusok megduplázása, a napi 10 elszámolás már valóban nem okozott nagyobb előrelépést, hiszen ezzel a korábbi, nagyjából két óráról egy-másfél órára csökkent az az átlagos időtartam, amíg banktól bankig átér az átutalt összeg. Az azonnali fizetés ugyanakkor nem újabb gyorsítás, hanem egy teljes átalakulás lesz, ha úgy tetszik, korszakváltás.
Mire gondol?
A rendszerekben most is két csúcs látható: a magánszemélyek megbízásai általában a banki zárás után érkeznek be a banki rendszerekbe, ezeket a pénzintézetek másnap, az első átutalási ciklusban továbbítják, míg a céges átutalások zömét a kora délutáni Giro-ciklusokban bonyolítják le a napi 700 ezer tranzakcióból. Ezek a hullámok az azonnali fizetésnél kisimulnak majd. S a rendszer arra is lehetőséget biztosít, hogy a nagy tömegű megbízásokat – kincstári utalások, beszedések – az éjszakai órákra szétterítsék, így nem okoznak extra leterheltséget a reggeli ciklusnak. A hét végi pénzküldés lehetősége ugyanakkor valóban nagy előnyt tartogat a lakossági szegmensben.
Ilyenkor viszont a banki treasuryk zárva lesznek, a hét végi forgalom fedezetét a valós idejű elszámolás miatt előre biztosítani kell. Ez nem okozhat gondot a pénzintézeteknek?
Azt gondolom, a bankok megfelelő módon modellezni tudják a szükséges fedezet összegét, s a rendszer beindulását követően nagyon hamar akár tízmilliós nagyságrendben is meg tudják majd becsülni a várható szükségletet.
Ugyancsak a valós idejű fedezet oldaláról érdekes kérdés, hogy nem lőttek-e túl magasra a 10 milliós fizetési határral. Ez több mint a duplája azon országok értékeinek, ahol már bevezettek hasonló, valós idejű rendszert. Akinek ekkora összeg azonnali átutalására van szüksége, kibírja a VIBER-díjakat – mondják.
Előzetesen megkérdeztük a bankokat erről. Az ő véleményük szerint akár 30 millióig is fel lehet vinni az átutalási összeghatárt anélkül, hogy gondokat okozna egy-egy esetben a felgyülemlett átutalások fedezetének biztosítása. Amiben a most megállapított összeghatár segíthet, az az, hogy olyan bizalmi pénzmozgásokat, mint például egy gépkocsi vásárlása vagy épp lakásvásárlásnál a foglaló befizetése, valóban valós időben lehet megvalósítani, készpénz használata nélkül. Az átlagos átutalás összege a BKR-ben egyébiránt 332,4 ezer forint, de a tranzakciók 75 százaléka 100 ezer forint alatti, azaz a relatív magas átlag néhány nagy értékű tranzakciónak köszönhető. A valóban nagy összegű utalásokat az érintettek aligha fogják szétdarabolni, hogy beférjenek az azonnali átutalásba, ráadásul ezen tranzakciók jó részéhez egyéb okokból is a VIBER-t kell használni.
Tartanak az újdonságként beharangozott fizetési kérelemtől is: amikor a tranzakciót az a fél indítja, aki az átutalás címzettje. Sokak szerint ezzel vissza is lehet majd élni: ha megadjuk a mobilszámunkat mondjuk egy élelmiszerboltban, onnantól a kereskedő oldaláról „egyből” indítható fizetésikérelem-tranzakció, amelyet – ha figyelmetlenek vagyunk – jóvá is hagyhatunk egy mozdulattal a mobilunkon…
Számos fejlesztés van folyamatban, amely biztonságossá teszi ezt a megoldást: be lehet majd állítani, mint az érintőkártyás fizetésnél, hogy bizonyos összeghatár mellett az elfogadáshoz kódot kelljen megadni. Az ugyanakkor már indulástól garanciális elem, hogy a fizetési kérelem teljesítése a fogyasztó jóváhagyásához van kötve. A fizetési kérelem igazi előnyét ugyanakkor én inkább azon a területen látom, hogy segítségével a jövőben gyorsabban, egyszerűbben tudjuk majd fizetni közüzemi számláinkat. A szolgáltató ugyanis fizetési kérelmet küldhet a számlaösszeg erejéig, s a fogyasztó ezt adott pillanatban jóváhagyhatja. A megoldás visszaad valamit abból az előnyből, amit a fogyasztók szerint a sárga csekk élvez a csoportos beszedéssel (csob) szemben: azt, hogy a fogyasztó döntése az, mikor fogadja el a fizetési kérelmet. A megoldás olcsóbb lesz a szolgáltatóknak is, hiszen ma még a csob-kezdeményezések 5,2 százalékát fedezethiány miatt elutasítják, azt a szolgáltatónak időről időre be kell nyújtania. Ráadásul egyéb, fizetéshez kapcsolódó üzenetek (például törzsvásárlói üzenetek) is mehetnek majd a rendszeren keresztül.
Kiiktathatja a fizetési kérelem a sárga csekket?
Ilyen messzire nem mennék, de tény, hogy a csobnál nagyobb riválisa lehet a postai csekken történő fizetésnek az azonnali átutalás. A csob-forgalom alig növekszik: a megbízások száma negyedévente 9–10 millió között mozog, az idei második negyedévben 113 milliárd forintot fizettek ezen a módon Magyarországon. Az azonnali átutalás bizonnyal kedveltebb megoldás lesz. De az igazi eredmény az lesz, ha az évi 3-3,5 milliárd készpénzes tranzakció jelentős részét át tudjuk vinni a nemzetgazdaságilag sokkal olcsóbb elektronikus fizetési területre. Azt reméljük, hogy középtávon a mostani 870 millió elektronikus fizetési tranzakció száma megduplázódik majd, ez pedig jelentős bevételt generálhat a szolgáltatóknál.
