A nagyobb mértékű háztartási adósságok ugyanis kezdetben fellendítik a fogyasztást, a „nagyobb, hitelre vásárolt új házak és autók” hirtelen lendületet adnak a gazdaságnak, ezért „az autógyártók és építkezési vállalatok új alkalmazottakat vesznek fel”. Később azonban ugyanezek a háztartások az rendezésének érdekében kénytelenek visszafogni a kiadásaikat, ami visszaveti a gazdaságot.
Az IMF szerint amennyiben a háztartási adósságállomány GDP-hez viszonyított aránya 5 százalékponttal nő egy hároméves periódus alatt, az 1,25 százalékpontos visszaesést vetít előre a következő három évre az inflációval korrigált GDP-növekedésben.
Az IMF figyelmeztetése különösen aktuális, több ország, köztük Ausztrália és Kanada központi bankjai és pénzügyi szabályozói is azt latolgatják, miként gyorsíthatnák a gazdasági növekedést a már most is túl nagy háztartási adósságállomány további bővítése nélkül.
A intézmény tanulmányából kiderül, a 2008-ban kirobbant gazdasági válság nem vette el a lakosság kedvét a hitelektől: 2008 óta ezek egyre nagyobb hányadát adják a GDP-növekedésnek. A fejlett gazdaságokban a háztartási adóssághányad középértéke tavaly 63 százalékra nőtt a 2008-as 52 százalékról, míg a feltörekvő gazdaságok esetében 15-ről 21 százalékra emelkedett. Az Egyesült Államokban 2017 második negyedévében történelmi csúcsra, 12,8 ezer milliárd dollárra nőtt ezek állománya.
Jó hír azonban, hogy a politikai döntéshozók bizonyos lépésekkel csökkenthetik a nagy háztartási adósságállománnyal járó kockázatokat. Az IMF szerint a kisebb külföldi adóssággal, rugalmas árfolyamrendszerrel rendelkező és pénzügyileg fejlettebb országok gazdasága kisebb valószínűséggel kerül válságos helyzetbe a háztartások túlzott eladósodása miatt.
