Az elmúlt években a volatilitás rendkívüli módon lecsökkent a globális pénz- és tőkepiacokon. Legegyszerűbben a VIX index kurzusa mutatja a volatilitást és annak változását: ha értéke magas, az arra utal, hogy a piaci szereplők kilátásai borúsabbak.
A VIX index hosszú távú átlaga 19, miközben 2017-ben 11, 2016-ban 15 volt az értéke. Általában a következő tényezőket emelik ki a piaci szereplők, amikor arról esik szó, hogy miért ilyen alacsony a volatilitás: egyrészt a gazdasági adatok (GDP, BMI stb.) változékonysága csökkent, ami a részvény- és kötvénypiacokon is érezteti hatását.
Másrészt néhány éve a volatilitás önállóan kereskedhető eszközosztállyá vált. 2017-ben slágertéma volt a volatilitás eladása, azaz egy olyan amely a volatilitás csökkenéséből profitál. Piaci hírek alapján egyes nagyobb külföldi intézményi szereplők, nyugdíjpénztárak is ilyen ügyleteket kötöttek, miközben a volatilitás definíció szerint nem csökkenhet a végtelenségig.
Harmadik ok lehet a passzív alapkezelés, azaz az ETF jellegű befektetések elterjedése. Az ETF-ek nagy része nem vesz részt semmilyen részvényszelekcióban, egész egyszerűen a bejövő vagyont a követett indexnek megfelelően allokálja. Tekintettel arra, hogy a befektetők elkezdték ETF-ekkel feltölteni a portfóliójukat, a részvényár alakulása irreleváns tényező az ETF kezelőjének szemszögéből. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a hat legnagyobb S&P 500-at követő ETF piaci kapitalizációja az eredeti index 2,5 százaléka, miközben öt éve ez a szám még 1 százalék alatt volt.
A volatilitás idővel visszatér a hosszú távú átlagához, ezért azzal számolunk, hogy idén nem marad fent a történelmi léptékben mérve rendkívül az alacsony érték. Erre jó megoldás lehet opciós terpesz stratégia felvétele, ahol ugyanolyan kötési árú vételi és eladási opciót veszünk egyszerre. Az opciók árát elsősorban az abba árazott volatilitás alakítja (mivel ez az egyetlen ismeretlen tényező), amely most alacsony, így most nagyon olcsón alakíthatjuk ki a pozíciónkat.
