Mi volt az oka, hogy az MNB az eszköztár átalakítása mellett döntött, és mit várnak tőle?
A Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája az elmúlt években az inflációs cél elérésének elsődlegessége mellett egyaránt támogatta a pénzügyi stabilitás biztosítását és a 2013 óta újraindult gazdasági felzárkózást. Az elmúlt negyedévekben azonban a világgazdasági környezet megváltozott, s a jegybankoknak immár új kihívásokra kell felkészülniük. Az éveken át tartó rendkívül alacsony inflációs periódus után az lassan ismét megjelent a világ gazdaságaiban, és hazánkban is a jegybanki cél közelében alakul. Ezzel összefüggésben azt látjuk, hogy az olcsó pénz időszaka a végéhez közeledik. Az Egyesült Államokban a központi bank szerepét betöltő Fed már megkezdte a monetáris politikája normalizálását, s az Európai Központi Bank (EKB) is egyre aktívabban kommunikál arról, hogyan képzeli el aktuális programjai jövőjét.
A megváltozott környezetben fontos, hogy a központi bankok kiszámítható és átlátható módon készítsék fel a gazdaság szereplőit a monetáris politika jövőbeli alakulására. Ezért volt az MNB monetáris tanácsának is az egyik legfontosabb üzenete az a jelzés, hogy a Magyar Nemzeti Bank felkészült a monetáris politika fokozatos és óvatos normalizációjára. Ennek keretében a rövid hozamokra ható nem konvencionális eszköztár leegyszerűsödik, miközben megtörténik a hosszú hozamokra ható eszköztár finomhangolása. A legjobb jegybanki gyakorlatnak megfelelően – a döntésekkel egy időben – az MNB is publikálta stratégiáját a nem konvencionális eszköztárról. Ennek célja, hogy bemutassa, melyek lesznek azok az elemek, amelyekkel a normalizáció a szükséges esetben megtörténhet. A hosszú hozamokra ható eszközök közül az úgynevezett monetáris politikai célú kamatcsereügyleteket és a jelzáloglevél-vásárlási programot év végén kivezetik. Ezek az eszközök elérték azt a célt, amiért a monetáris tanács 2017 végén bevezette őket. Ezzel egy időben a tanács egy új programot is elindított. Ez a Növekedési hitelprogram fix (NHP fix), amelynek az a célja, hogy a hazai kis- és középvállalkozások hitelstruktúrája egészségesebb szerkezetűvé váljon.
Mennyi likviditást szeretne kiszorítani az MNB, és ezt milyen lépésekben szívhatja vissza a jegybank a piacról?
Az említett lépéssorozat mellett a monetáris tanács azt is hangsúlyozta, hogy az inflációs cél eléréséhez a laza pénzügyi kondíciók fenntartása szükséges, azaz a monetáris politika aktuális irányultsága nem változott. Mindezzel összhangban a kiszorított likviditás mértékét a hazai pénzügyi rendszerben változatlanul legalább négyszáz-hatszázmilliárd forintos értékben határozta meg. Ez az a szint, amely az inflációs cél eléréséhez szükséges monetáris kondíciókat is biztosítja. A monetáris tanács a jövőben a pénzügyi kondíciókat a kamatfolyosó és a forintlikviditást nyújtó swapállomány (FX-swap) optimális kombinációjával fogja alakítani. Legfrissebb előrejelzésünk szerint nincs szükség a likviditási feltételek módosítására, az aktuális monetáris kondíciókkal is biztosítható a fenntartható inflációs cél elérése. A Magyar Nemzeti Bank legközelebb decemberben publikál átfogó makrogazdasági előrejelzést, legközelebb akkor lesz érdemes ezt a kérdést újból feltenni.
Az eszköztár átalakítását többen lazításként értékelték, és az NHP fix is 1000 milliárd forint friss hitelt tesz majd lehetővé. Nem félnek attól, hogy az emiatt megjelenő pluszlikviditás a rövid hozamok csökkenését okozza majd?
Az NHP fix célja nem a volumenek számottevő növelése, hanem a kkv-k hitelszerkezetének javítása. Szeretnénk elérni, hogy a hosszabb kamatfixálású hitelek aránya legalább megduplázódjon a kkv-szegmensben. Fontos hangsúlyozni, hogy az NHP fix elindításával a monetáris tanács arról is döntött, hogy az NHP fixen keresztül a rendszerbe kerülő likviditását az MNB az alapkamaton kamatozó preferenciális betéttel azonnal ki is szívja, azaz sterilizálja. Ennek megfelelően a pénzpiaci hozamokra gyakorolt hatás semleges marad. A hazai kkv-k versenyképességének javulása alapvető feltétele hazánk fenntartható felzárkózásának. Elemzéseink szerint a magyar kkv-knál technológiai ugrásra van szükség, ezt új beruházásokkal lehet megvalósítani. Mindehhez azonban kiszámítható, hosszú futamidejű hitelek kellenek, amelyek biztosításában az NHP fix segíti majd a hazai bankokat.
Az FX-swapok leépítésével vagy a kamatfolyosó változtatásával kezdődhet meg a normalizációs folyamat?
A kérdés még korai. A monetáris tanács felkészült a pénzpolitika fokozatos és óvatos normalizációjára, amelynek megkezdése az inflációs kilátások függvénye. A mostani kilátások szerint az inflációs cél fenntartható elérése 2019 közepére megvalósul. A hídon akkor kell majd átmennünk, mikor odaérünk, ám egyelőre ez a híd még odébb van.
A monetáris politika normalizációja a fogyasztói árindexen kívül milyen más indikátorok függvénye lehet?
Nemcsak az infláció aktuális szintje, hanem a szerkezete is fontos információkat hordoz. Az elmúlt hónapok adatai jó példát mutatnak erre. Augusztusban az infláció 3,4 százalék volt. Ezt azonban többnyire az üzemanyagárak és a nyersélelmiszer-árak emelkedése okozta, amelyek árváltozása rendkívül változékony. Ha e rövid távú, ingadozó árhatásokat kiszűrjük, és a mélyebb, általánosabb inflációs tendenciákat vizsgáljuk meg – amelyet a Központi Statisztikai Hivatal például az úgynevezett maginflációval mér –, azt látjuk, hogy az átlagos árváltozások még mindig csak némileg 2 százalék felett alakulnak. Ez a szerkezet nem tekinthető az inflációs cél fenntartható elérésének. A következő hónapokban még 3 százalék felett alakulhat a fogyasztói árindex, de később az inflációt aktuálisan növelő, változékony tényezők hatása egyre mérsékeltebb lesz. A piaci várakozások szerint 2019-ben már csökkenhetnek a világpiaci olajárak, s az idei év globálisan kedvező terméseredményei is egyre inkább az élelmiszerárak visszafogottabb alakulása irányába hatnak. Ezzel összhangban a következő év első felében már arra számítunk, hogy az infláció szintje fokozatosan süllyedni kezd. Mindezzel egy időben a hazai növekedés motorja továbbra is a lakossági fogyasztás dinamikus bővülése lesz, ami fokozatosan növeli a termelők és a kereskedők árazási mozgásterét. Az aktuálisan 2 százalék körüli maginfláció előbb 2,5, majd 3 százalék közelébe emelkedhet. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy relatíve stabil világpiaci nyersanyagár-alakulás mellett az inflációs cél közelébe kerülő maginfláció jelezheti a cél fenntartható elérését, amely így esetünkben 2019 közepétől következik majd be.
A teljes cikket a Világgazdaság hétfői számában olvashatja
