A múlt héten a parlament elé terjesztett törvénycsomagban hangsúlyos szerepet kapott a lakosság állampapír-vásárlásának elősegítése. Milyen terveik vannak ezzel kapcsolatban?
A cél az, hogy 2018-hoz képest öt év alatt ötezermilliárd forinttal növeljük meg a lakossági állampapír-állományt. Most mintegy hatezermilliárd forint állampapír van a lakosság kezében. Azt szeretnénk elérni, hogy 2023-ra ez 11 ezermilliárd forintra nőjön. Ha sikerül, az új forrással lényegében lenullázzuk Magyarország devizaadósságát, amivel nagymértékben mérsékelhető az ország gazdasági kitettsége és sérülékenysége is.
Mekkora adóbevételről mond le az állam az állampapírok kamatadómentessége miatt, ha valóra válnak az ambiciózus tervek?
Mi ezt inkább úgy nézzük, mennyivel több marad az embereknél. A kifizető az állampapírok hozamából 15 százalékos szja-t von le, július 1-jétől ez az összeg a magánszemélyeknél marad. Ha az állampapír-vásárlási terveket figyelembe vesszük, akkor hosszú távon évente 13-17 milliárd forintot spórolhatnak meg a polgárok.
Sokak szerint az adómentességgel a PM lényegében értelmetlenné teszi a befektetők egy részénél népszerű befektetéseket, például a tartós befektetési és a nyugdíj-előtakarékossági számlát.
Az említett befektetési formákban állampapírok továbbra is lehetnek, de ne felejtsük el, hogy egyéb tőkepiaci instrumentumok is vásárolhatók a számlákra. Egy mindezekkel versenyképes, egyszerű, érthető, vonzó hozamszinttel rendelkező megtakarítási terméket igyekszünk adni az ügyfeleknek.
A hozam mellett, úgy fest, az értékesítésben is segíteni kell, ezért teret engednek ügynököknek is az állampapír forgalmazásában. De miért pont a lakás-takarékpénztári ügynököknek nyílik meg a lehetőség?
Olyan értékesítői kört kerestünk, ahol biztosítható a termék prioritása a befektetések értékesítésében. A korábbi években azt tapasztaltuk, hogy a kereskedelmi bankok – önmagában teljesen érthetően – inkább saját megtakarítási termékeiket ajánlották az ügyfelek figyelmébe az állampapír helyett vagy mellett, így csökkentve a jegyzett mennyiséget. Ezért most olyan csatornát kerestünk, ahol nincs saját befektetési termék a kínálati körben. A lakás-takarékpénztári piac ilyen, ráadásul egy tapasztalt, jó értékesítési hálózat áll készen az értékesítésre.
A banki állampapír-értékesítés a vélekedések szerint jutalékfüggő. Amikor magas volt a jutalék, a bankok is szívesebben kínálták az állampapírt. Mások szerint
pedig a jelenlegi évi 0,1 százalékos külső jutalékkal a lakástakarék-értékesítők sem fogják nagy
tömegben eladni az állampapírokat. Mit gondol erről?
A jutalékrendszer kialakítása még folyamatban van. Költségoldalon bizonyára a legolcsóbb megoldás az lehet, ha az ügynökök a Magyar Államkincstár függő ügynökeként csak tető alá hozzák az üzletet, a többit a kincstár elektronikus felületein az ügyfél maga végzi. De nem zárjuk ki, hogy a lakástakarékok saját jogon is forgalmazzanak állampapírt, ennek informatikai költsége azonban nagyobb.
Más hazai befektetői kört nem akarnak preferálni?
A kedvező adózás, illetőleg a kiemelt hozamszint magánszemélyeknek szól. Nemcsak azért, mert nekik szeretnénk kedvező befektetési lehetőséget biztosítani, hanem azért is, mert így stabilabbá válhat az adósságfinanszírozás. A lakosság megbízható befektető, tipikusan kevésbé akar hirtelen megszabadulni az állampapírjaitól úgy, mint piaci turbulencia esetén a külföldi befektetők. Másrészt a kifizetett kamat a magyar lakosság jövedelmét növeli, ezzel pedig a hazai gazdaságot erősíti.
Sokak szerint már ma is kettős kamatszint érvényesül a magyar piacon. Nem tartanak attól, hogy a magas kamat melletti újabb kedvezménnyel a többi lakossági megtakarítás, például a bankbetétek vagy a más módon lekötött pénzek is állampapírba vándorolnak?
A kedvező adózású, vonzó hozamszintű állampapír versenyt teremthet a megtakarítások és befektetési termékek piacán, ami valószínűleg arra fogja ösztönözni a befektetési termékkel kereskedő pénzintézeteket, hogy hatékonyabban működjenek. Az az alapvetésem, hogy minél nagyobb a verseny, annál jobb a teljesítmény. A verseny végső nyertese pedig mindig a fogyasztó.
