Érdekes célpont lehet a befektetők számára a görög részvénypiac, hiszen az itteni nagyvállalatok a bérek esésének köszönhetően jelentős költségcsökkentést tudnak elérni. Az átlagbér csökkenésére ritkán látunk példát, de rendkívüli megoldás lehet a válság során kialakult inflációs nyomás enyhítésére, és csak abban az esetben valósulhat meg, ha az adott ország valutája az euró, és így a pénz leértékelődése nem fenyeget. Ez történt Görögországban, amelyet a 2008-ban kitört válság az államcsőd szélére sodort. Az átlagfizetés kiemelkedő fontosságú, hiszen amellett, hogy meghatározza a lakosság elégedettségi szintjét, jelentős mértékben bevonzza a külföldi beruházásokat is.
Az átlagbér tekintetében Görögország 2008 óta Kelet-Közép-Európa felé konvergál, és 2017-ben le is süllyedt régiónk szintjére. Érdekes kérdés, hogy az alacsony bérekre alapozva Görögország képes lesz-e az uniós beruházásokat „elorozni” régióinktól. Mellettük szól, hogy az euró a hivatalos fizetőeszközük, így nem kell számolni árfolyamkockázattal, viszont a régiónkénál sokkal nagyobb adóterhelés elriaszthatja a potenciális befektetőket. Görögország melletti érv még a kiváló földrajzi elhelyezkedése, az, hogy kelet felől az első belépési pont az Európai Unióba. Az egyik legforgalmasabb európai kikötő, Pireusz is itt található. Ezek alapján reális esély lehet arra, hogy jelentős mennyiségű külföldi tőke áramlik Görögországba, az egyetlen kérdés, hogy a nagyvállalatok számításai szerint ez a bérszint hosszú távon a jelenlegi sávban marad-e, vagy csak ideiglenes állapotról beszélhetünk.
Az IMF most 2,4 százalékos jövő évi GDP-bővüléssel számol, ami 2023-ra 1,2 százalékosra lassulhat. A külföldi tőke szignifikánsabb beáramlása azonban megakadályozhatná ezt a lassulást, és hozzájárulhat a gazdaság jelentős fellendüléséhez, viszont az alacsony görög átlagfizetés elengedhetetlen feltétele nemcsak a tőkebeáramlásnak, hanem a görög versenyképesség javításának is.
