Egyelőre nem okozott megrázkódtatást a svájci részvények árfolyamában, hogy július 1-jén életbe léptek azok a korlátozások, amelyek kölcsönösen sújtják a svájci és az európai befektetési vállalkozásokat. Ezek értelmében az uniós befektetési vállalkozások már nem kereskedhetnek speciális engedély nélkül a svájci tőzsdén, válaszul Bern is megtiltotta a svájci részvények kereskedelmét az uniós piacokon. Mindkét fél sokat veszít: az EU-s székhelyű közvetítőcégek eddig a kereskedés felét vitték a svájci piacon.
A kissé érthetetlennek tűnő két rendelkezés mögött egy sokéves vita patthelyzetbe fordulása áll. Az és Svájc az egyenértékűség elvét szem előtt tartva korábban igyekezett a másiknak hasonló gazdasági előnyöket biztosítani, mint amilyenek az uniós tagországok számára járnak. Az értékpapírokról és kereskedési platformokról szóló megállapodásba azonban a tárgyalások során mindkét fél egyre több egyéb szempontot is megpróbált belevinni, miközben esernyőmegállapodásnak elkeresztelt hibrid szerződéseket készítettek elő. Az EU és a fejlett államokat tömörítő OECD országai számára kedvezőtlen, hogy Svájc gazdasági és tőzsdei kedvezményekkel magához édesgeti a nagyvállalatokat, amelyek ezek után helyben fizetik az adójukat.
Az új MiFID szabályozás pedig tovább bonyolítja a helyzetet. A hosszas huzavona következményeként január óta Svájc határain kívül csak úgy lehetett az országban elsődleges székhellyel rendelkező cégek részvényeivel kereskedni, ha az adott piacot – jelen esetben az EU-t – a Svájci Szövetségi Pénzügyminisztérium is elfogadta. Ezt az engedélyt vonták vissza az idei év második felétől, s így állt elő az a faramuci helyzet, hogy a Novartis, az UBS vagy a Nestlé, bár az európai indexekben előkelő helyet foglalnak el, nem kereskedhetők az Európai Unióban. Máshol a svájci részvények elérhetők maradtak, hiszen az Egyesült Államokban, Szingapúrban és a világ számos tőzsdéjén is jegyzik őket.
A teljes cikket a Világgazdaság hétfői számában olvashatja
