Az elmúlt években ugyan volt már rá példa, és nem is érte igazi meglepetésként a piacot, de azért még így is érdemes emlékezetünkbe vésni: a koronavírus miatti növekedési kockázatokra reagálva az amerikai jegybank (Fed) múlt keddi soron kívüli döntésével 50 bázisponttal csökkentette irányadó rátáját.
Rendkívüli vágás – ilyen lépésre csak olyan helyzetekben szánja rá magát a Fed, amikor a növekedési környezetben súlyos negatív sokkokat tapasztal
A monetáris enyhítés ténye mellett a piaci reakciók is megérnek egy misét. Az elmúlt évtizedek rendkívüli kamatvágások utáni teljesítményét vizsgálva sajnos nem túl biztató a kép. Azt látjuk ugyanis, hogy
az ilyen vágásokat követő 6–12 hónapos időtávon a részvénypiacok vesszőfutása sok esetben folytatódott.
Igaz, a rendkívüli kamatvágást rendkívüli körülmények indokolják, nem csoda, ha nem megy olyan gyorsan a talpra állás ezekből a pofonokból. Az első tanulság az, hogy a rendkívüli kamatvágás nem azonnal ható csodaszer.
A mostani piaci reakció (a döntés napján látott gyors visszazuhanás) pedig még egy további szempontból érdekes. Ben Bernanke korábbi Fed-elnök egy 2004-es beszédében a tükörterem hasonlatával írta le a dilemmát: a piacok figyelik a Fedet, a Fed figyeli a piacokat, mindenki a másikat nézi a tükrökben, egészen addig, amíg a végtelenségig tükröződő képekből kibogozhatatlanná válik, hogy mit is látunk. Az amerikai indexek napon belüli esését például sokan a befektetők gondolatolvasásával magyarázták:
nagyobb lehet a baj, mint gondoljuk, ha már a Fed is sürgősen lép
– érvelhettek a befektetők, a kamatvágás ellenére tehát adni kell.
A második tanulság, hogy a tőkepiacok tükörtermében a reakciókat sokszor a vajon mire gondolhat a másik logikája határozza meg. Fura kölcsönhatások, végtelen visszatükröződések – isten hozott mindenkit a tőkepiacok tükörtermében, ahol sok minden nem az, aminek látszik.
