Nehéz idők elé néz a norvég korona

Két olyan fontos hatás éri a norvég koronát, amely egyaránt negatívan befolyásolhatja a közeljövő mozgásait. Az északi deviza az ország jelentős olajkitermelése miatt gyakran mozog együtt a fekete arany árával, és ebben a tekintetben egyelőre nehéz lenne optimistának maradni. A gazdaságok újraindulása továbbra is döcögősen halad, és különösen nehéz helyzetben vannak például a légi- és a hajótársaságok, amelyek fontos olajfelhasználók voltak az elmúlt években. Ráadásul a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete országainak kitermeléscsökkentő megállapodása is egyre jobban repedezik. A tényleges kitermelési számok hónapról hónapra igazolják, hogy több ország nem tartja be a vállalását, ami előbb-utóbb konfliktushoz és adott esetben ismét zuhanó olajárhoz vezethet. Emellett erősen érintett az ország a brit kereskedelem kapcsán is, ahol a Brexit folyamata miatt továbbra is óriási a bizonytalanság, és még mindig sok elemző lát esélyt egy esetleges megállapodás nélküli kilépésre.

Az elmúlt napok fontos eseményei között kell megemlíteni azt is, hogy széles körű sztrájk indult az északi tenger olajtermelő bázisain, ennek kövekeztében hat területen teljesen le kellett állítani a munkálatokat. Ez pedig tovább nehezíti az éppen éledező gazdaság gyors kilábalásának esélyeit.

Ennek ellenére a jegybank egyelőre optimistának tűnik. Azok után, hogy a tavasszal három gyors kamatvágással nullára csökkentette az alapkamatot, júniustól folyamatosan pozitív prognózisokat jelentetett meg az év második felére vonatkozóan. Egyértelműen ki­jelentette, hogy negatív kamatkörnyezetre nem lesz szükség, és amint a gazdasági lendület visszatér a rendes kerékvágásba, újra elérkezhet a kamatemelések ideje. Persze ezt jelen helyzetben szinte senki nem várja 2022 előtt.

Közben azonban Norvégia is hasonló problémákkal küzd, mint amilyenekről Magyarország kapcsán is sokat hallani: a gazdasági lassulás mellé várakozás feletti infláció járul. A jegybank célja 2 százalék, ám a legutóbbi maginflációs mutató a 3 százalékot is meghaladta. Természetesen az egyik fő ok itt is a deviza nagymértékű gyengülésében keresendő, hiszen hiába tért vissza a márciusi 13 közeli értékéről 11 alá az euróval szembeni árfolyam, még így is csaknem 10 százalékkal magasabb a januári szinteknél. Ez pedig nem könnyíti meg a jegybank helyzetét, és az optimizmus egyelőre kincstárinak tűnik.

Norvégia nyitott gazdaságként nemcsak a brit kilépésnek, de a világgazdaság általános helyzetének is erősen ki van téve. Éppen ezért a gyors kilábalás nagyban függ attól is, hogy Európa és az Egyesült Államok hogyan vészeli át a jelenleg is zajló második hullámot. Nem biztos, hogy elegendő, ha a norvég határokon belül megfelelők az intézkedések, és jól zajlik a vírus féken tartása.

Az árfolyamgrafikonra pillantva megerősítést kaphatunk abban a tekintetben, hogy nagyobbnak látszik az esély a korona gyengülésére, miután a márciustól júniusig tartó lendület (vagy korrekció) egyértelműen megtorpant, és a szeptemberi hónap már ismét inkább az árfolyam emelkedéséről szólt. Habár egyelőre a korábbi csúcsok elérése nem tűnik reális veszélynek, de egy újabb 5-6 százalékos gyengülés benne van a pakliban.