Átláthatóbb lehet a bankok szuverén kockázatvállalása

Mi jellemzi a szuverén kockázatot, és mekkora a jelentősége?

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a hitelkockázat méréséről, kezeléséről és kontrolljáról szóló ajánlásában – a hitelkockázat fajtáinak felsorolását tartalmazó részben – ezt a meghatározást adja a szuverén kockázatra: „Az országkockázat altípusa, és annak az országnak a fizetésképtelenségéből adódó kockázatot jelenti, amellyel szemben a pénzügyi szervezetnek kitettsége van.”

Ez a kockázat rendszer jellegű, felmerülésének kiszámíthatatlansága mellett a bankrendszerek, a kormányzatok és a monetáris politika közti szoros kapcsolatok miatt is nehéz hatékonyan kezelni. Ugyanakkor – bár a szuverén kockázat rendszeres értékelése nagyon fontos a problémák időben történő felismerése és kezelése érdekében – az erre a célra használt mutatókkal kapcsolatban a mai napig kétségek merülnek fel, és a nagy hitelminősítők értékelési módszerei is eltérők.

A szuverén kockázat már az 1960-as években is súlyos problémákat okozott, amikor a nemzetközi bankok által a fejlődő országoknak nyújtott hitelek állománya megnőtt, és ez utóbbiak nem tudták elérni a várt gazdasági növekedést. Jelentőségére és a kapcsolódó banki prudenciális szabályozás hiányosságaira azonban még erősebben a 2008-ban induló pénzügyi világválság világított rá. Ekkor alapvető probléma volt, hogy az intézmények szuverén kitettségei nem voltak kellően diverzifikáltak, és erős hazai koncentráltságot mutattak.

A nagy nemzetközi hitelminősítő intézetek mostanában kiadott tanulmányai szerint a Covid–19-járvány miatti gazdasági válság következtében rekordszámú szuverén törlesztési csődesemény várható. Ezek sora már meg is kezdődött a feltörekvő térségek országaiban. Elemzéseik alapján a legrosszabbak az olajexportőr gazdaságok kilátásai. Magyarország az eddig elért gazdasági eredményeknek köszönhetően azok közé a feltörekvő gazdaságok közé tartozik, amelyek a pandémiás helyzet ellenére pozitívabb értékeléseket kaptak. Hazánk vonatkozásában az MNB sem számol elhúzódó, tartós negatív gazdasági hatásokkal a válság után. A már működő jegybanki programok ugyanis segítik a hitel- és tőkepiac növekedését, és ezen keresztül a gazdaság ellátását könnyen elérhető forrásokkal.

Elmozdulás a szuverén kockázatok kezelésében

A válságok nyomán egyértelművé vált tehát, hogy a szuverén kockázatok kezelésére vonatkozó szabályozás szigorítására is lépéseket kell tenni. Erősebben kellene támaszkodni a piaci értékelésre, sztenderd nyilvánosságra hozatali követelmények előírására lenne szükség, és ösztönözni kellene az intézményeket a kockázatok diverzifikációjára. Ám míg a 2008-ban induló pénzügyi válság által felvetett egyéb problémás kérdésekre a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (Bázeli Bizottság, BCBS) relatíve gyorsan reagált az általa korábban kiadott nemzetközi banki szabályozási sztenderdek felülvizsgálatával és továbbfejlesztésével (Bázel III. keret), addig a szuverén kockázat témakörét nagy óvatossággal kezelte idáig. Mindez látszik a BCBS által valamivel több, mint egy éve javasolt új nyilvánosságra hozatali normák követésének önkéntes jellegéből is.

A BCBS a pénzügyi válságra adott, a bankrendszerbe vetett bizalom helyreállítását és a kockázatok időben történő felismerését szolgáló válaszlépései között – három szakaszban – végrehajtotta a harmadik pilléres nyilvánosságra hozatali követelmények felülvizsgálatát is. A 2018. december 11-én publikált legújabb felülvizsgált, kiegészített változatba foglalta az összes – létező és előrevetített – nyilvánosságra hozatali követelményt, és már figyelembe vette a Bázel III. kerethez kapcsolódó, 2017 decemberében véglegesített (válság utáni) reformcsomagot. A szuverén kockázattal kapcsolatban azonban ebben a dokumentumban is csak a legalapvetőbb adatok – a kitettségérték, a kockázati súly és a kockázattal súlyozott eszközök (RWA) – közzétételének követelménye jelenik meg.

A Bázeli Bizottság emellett 2015-ben egy munkacsoportot is létrehozott a szuverén kockázatok szabályozásának felülvizsgálatára. Mivel ennek tagjai több kérdésben nem jutottak konszenzusra, a BCBS 2017 decemberében nem konzultációs dokumentumként, csak vitaanyag formájában tette közzé a munkacsoport jelentését. Az anyag egyebek között azt vizsgálta, hogy miként lehet megtalálni az egyensúlyt a szuverén kitettségekben rejlő prudenciális kockázatok és ezek egyéb pénzügyi stabilitást érintő vonatkozásai között, illetve hogy melyek a szuverén kockázat fő forrásai. Feltérképezte a bankok szuverénkitettség-vállalása mögött álló célokat is, és megállapította, hogy leginkább likviditáskezelésre, hitelkockázat-mérséklésre, eszközárazásra, pénzügyi közvetítői és befektetési célokra használják ezeket, továbbá rögzítette, hogy a bankok egyben az államadósság legnagyobb finanszírozói közé tartoznak.

Mindehhez ugyanakkor túlságosan engedékeny szabályozói környezet társul. Ebben − annak ellenére, hogy ezt már többen kifogásolták − a tagországok élhetnek (és a BCBS tagjai egyöntetűen élnek is) azzal a nemzeti diszkréciós jogukkal, hogy a hazai devizában denominált szuverén kitettségekre a tőkemegfelelési követelmények számítása során nullaszázalékos kockázati súlyt alkalmazzanak, figyelmen kívül hagyva ezáltal a potenciális kockázatokat, amelyeket a fent említett kapcsolódások tovább súlyosbíthatnak. A fentieken túlmenően a hazai devizában denominált szuverén kitettségekre nem vonatkoznak a nagykockázat-vállalási szabályok és a hazai devizában denominált szuverén kitettségekre a likviditási korlátok sem.

Megjegyzendő, hogy az Európai Unión belül, amely tagtérségként szintén követi a Bázeli Bizottság által meghatározott normákat, a CRR (575/2013/EU rendelet) 114. cikke alapján nemcsak az egyes országok saját központi kormányzatával és központi bankjával szembeni, ezek hazai pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez kell nullaszázalékos kockázati súlyt rendelni, hanem a többi tagállam központi kormányzatával és jegybankjával szembeni – azok saját hazai pénznemében denominált – hasonló kitettségekhez is. Továbbá, ha harmadik ország központi kormányzatával és központi bankjával szembeni kitettségeket kijelölt külső hitelminősítő intézet a legjobb – a CRR szerinti 1-es – hitelminőségi kategóriába sorol, ezekre éppúgy, mint az Európai Központi Bankkal (EKB) szembeni kitettségek esetében, szintén nullaszázalékos kockázati súly alkalmazható.

Visszatérve a bázeli vitaanyagra, abban több szabályozásfejlesztési lehetőséget is felvázoltak. A felsorolt jobbító ötletek közt szerepelt, hogy a szuverén kitettségekre ne lehessen alkalmazni a belső minősítésen alapuló (IRB) megközelítést, a sztenderd súlyokat pedig felül kell vizsgálni, eltörölve a kedvezményes súlyt lehetővé tevő nemzeti diszkréciót. Felvetődött továbbá a hitelkockázat-mérséklési keret kiigazításának szükségessége, a kitettségek növelésének korlátozása marginális kockázati súlynövekmények bevezetésével, a felügyeleti felülvizsgálati eljárás (monitoring, stresszteszt, felügyeleti reakciók a kockázat mérséklésére) és a nyilvánosságra hozatali normák bővítése is a szuverén kockázatok tekintetében.

Az említett ötletek megvalósításának óvatos kezdete lehet a szuverén kockázatokra vonatkozó – az egyes érintett joghatóságok döntésére bízott – önkéntes nyilvánosságra hozatali normák bevezetésére irányuló bázeli javaslat. A 2019 novemberében publikált konzultációs anyagban foglaltak alapján a felügyeleti hatóságok az eddigieknél jelentősen részletesebb információk közzétételét írhatnák elő a bankok számára szuverén kitettségeik vonatkozásában, beleértve a szuverén kockázati kitettségek és RWA-k országonkénti (joghatóságonkénti), devizanemek szerinti és a kitettségek számviteli besorolása szerinti megbontását.

További kilátások

A szuverén kitettségek új közzétételi táblái az eredeti terv szerint az átfogó bázeli nyilvánosságra hozatali keret részeként, 2022. január 1-jén léptek volna hatályba. A Covid–19-járvány miatt azonban (amely sokkal sürgetőbb intézkedések megtételét tette szükségessé a pénzügyi stabilitás, a bankrendszer működési rugalmasságának biztosítása érdekében), a függőben lévő bázeli sztenderdek implementációs határidejének egy évvel történő halasztásáról született döntés.

A bázeli nyilvánosságra hozatali normákban eddig bekövetkezett változtatások alapján az EU is átdolgozta az intézményi közzétételre vonatkozó szabályrendszerét. Ennek a folyamatnak a részeként a CRR (575/2013/EU rendelet) vonatkozó részét módosító rendelet írta felül, a részletszabályokat tartalmazó végrehajtási technikai sztenderdeket pedig először 2021. június 30-i vonatkozási időponttal kell alkalmazniuk az intézményeknek. Ezek az új közzétételi szabályok ugyanakkor még nem tartalmazzák a szuverén kockázatokra vonatkozó nyilvánosságra hozatal bővítését.

Várható azonban, hogy a mostani járványhelyzet okozta válság – bár rövid távon visszafogja – hosszabb távon ösztönzi a bankrendszer szuverén kockázatai átláthatóságának növelésére tett nemzetközi szintű lépéseket annak érdekében, hogy a kellő időben meghozott intézkedések segítségével erősíteni lehessen a pénzügyi stabilitást.