Hadjáratot indít a spekulánsok ellen Peking

Lassan nincs olyan nap, amikor ne érkeznének újabb hírek Kínából indirekt piaci intervenciókról. A pekingi adminisztráció egyre gyakrabban és egyre extrémebb módon avatkozik be a piacok működésébe. Teszik ezt annak ellenére, hogy Hszi Csin-ping elnök korábban azt ígérte, az ország gazdaságát a szabad piac irányába fordítják. Úgy tűnik azonban, hogy a pénzügyi stabilitás fenntartása most mindennél fontosabb rövid távú szempont.

A közelmúltban hozott piacszabályozó adminisztratív intézkedéseknek már a listája is elég terjedelmes – mondta a Világgazdaságnak Bosnyák Zsolt, az Equilor szenior elemzője, emlékeztetve, hogy az állami cégeknek megtiltották a nyersanyagimportot, és a helyi bankoknak egyre nagyobb arányban kell külföldi valutát tartaniuk, de maximalizálták a szén árát, és betiltották a kriptopénzekre való kereséseket a közösségi médiában, valamint a brókercégeket is letiltották arról, hogy optimista célárakat tűzzenek ki. A legfrissebb hírek szerint értékesítenék a fémtartalék egy részét, emellett a pénzpiaci alapok kockázatvállalását is visszavágnák.

Az említett lépések ugyan nem minden esetben direkt beavatkozások, sokszor csak a szabályozók finomhangolásáról van szó, de az elemző egyértelműnek látja az irányt: az ország vezetése szerint egyre több kockázat van a rendszerben, s nem szívesen vállalja annak rizikóját, hogy ezek a kockázatok elszabaduljanak. Kérdés persze, hogy a mostani pénzbőségben ezek a közvetett intervenciós eszközök elegendők lesznek-e ahhoz, hogy megakadályozzák a nagyobb piaci kilengéseket, s vajon a vezetés a nagyobb anomáliák esetén is megmarad-e a mostani a szabályozói eszközöknél, vagy akár direkt intervenciót is alkalmaz.

Miközben Kína üldözi a spekulánsokat – s a minapi fémpiaci korlátozások hatására a szingapúri vasércárfolyamok éppúgy behorpadtak, ahogy a londoni fémjegyzések is pirosba borultak –, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a kínai gazdaság működése spekuláció nélkül, a szűken vett naturális keresletével is számottevő árfelhajtó tényező. Jól példázta ezt a kukorica árának szédületes tavaszi emelkedése, amit csak részben magyarázott kínálati oldalról az észak-amerikai hideg tavasz és a brazíliai szárazság, keresleti oldalról pedig a pandémiát követő nyitásban megugró bioüzemanyag-igény. Sokkal többet nyomott a latban, hogy Kína újratelepítette a sertéspestisben korábban elpusztult vagy kényszervágott állományát, s hatalmas keresletet támasztott a piacon (a távol-keleti országban ugyanis rendkívül népszerű a sertéshús). Hasonló a helyzet a szójapiacon, ahol a globális folyamatokat szintén a kínai kereslet uralja. Kína fogyasztása folyamatos vételi pánikban tartja a nyersanyagpiacokat, s ez a helyzet a spekulánsoknak szinte felhívás keringőre.

A kínai vezetés idén nyáron ünnepli a kommunista párt megalakulásának 100. évfordulóját. Egy ilyen kiemelt évben különösen kínos, hogy kockázatok sora fenyegeti az ország pénzügyi stabilitását. Miután a járvány Kínából indult, s ott a kilábalás is egy lépéssel előrébb tart, Pekinget már jobban zavarják a világgazdaság túlfűtöttségének mellékhatásai, mint a fejlett Nyugatot. Az elemző szerint a nyersanyagpiacokról erős inflációs nyomás nehezedik a kínai gazdaságra, miközben az erős jüan fékezi az exportot. Ennek hatása érzékelhető a statisztikában is, hiszen májusban a vártnál kisebb lett a kínai külkereskedelmi többlet. Az export 27,9 százalékkal növekedett, az import 51,1 százalékkal bővült, és a 45,5 milliárd dolláros külkertöbblet 5 milliárd dollárral elmaradt a konszenzustól. Nem véletlen, hogy az intézkedések egy része a bankok devizatartalékait érinti, ami jüangyengítő hatású.

A pekingi kézi vezérlésű kockázatkezelés azonban észrevétlenül beépít egy morális kockázatot a rendszerbe – véli Bosnyák Zsolt.

A befektetők ugyanis joggal számíthatnak arra, hogy a kínai vezetés szükség esetén mindig beavatkozik majd, ezért gyakran tesztelhetik is a tűréshatárokat, és erős spekulatív pozíciók épülhetnek kifejezetten a feltételezhető pekingi reakciókra.