Május elején még úgy nyilatkozott Mark Liu, a Taiwan Semiconductor Manufacturing (TSMC) elnöke, hogy június végére érheti utol az autóipari chipkeresletet a vállalata. Ám azóta csak tovább nőtt a szakadék a kereslet és a kínálat között. A Susquehanna Financial Group adatai szerint
májusban historikus méreteket öltött a chipek rendelése és leszállítása közti átlagos idő, mely 18 hétre tágult, s ekkora különbséget az adatok 2017-es figyelése óta még sohasem mértek.
A Wall Street Journal szerint elképesztő piaci kockázatot jelent, hogy a globális chipgyártást egyetlen vállalat uralja, s egész iparágak függenek attól, hogy a TSMC mennyit termel, egy olyan szigetországban, melynek státusza évtizedek óta az amerikai-kínai szembenállás elsődleges feszültségforrása. A világgazdaság tajvani chipfüggése a közel-keleti olaj hetvenes évekbeli szerepére emlékezteti az elemzőket.
Nem véletlen, hogy az amerikai versenyképességet növelő 250 milliárd dolláros technológia csomagból 54 milliárd dollárt a félvezetőgyártásra fordítanak, hogy enyhítsék a chipfüggést.
Amely különösen feltűnő a „kifinomultabb” chipek piacán, melyek tranzisztorai az emberi hajszálnál ezerszer vékonyabbak. Itt a tajvani cég piaci részedése 92 százalékos.
A New York-i tőzsdén jegyzett TSMC tavaly 17,6 milliárd dolláros nyereségről számolt be, 45,5 milliárd dolláros árbevétel mellett.
Kettészakadhat a chippiac – véli Alicia Garcia-Herrero, a Natixis vezető közgazdásza. Szerinte a cizelláltabb chipek továbbra is hiánycikkek maradnak, míg a relatíve egyszerűbb félvezetők piacán hamarosan túlkínálat lesz a kínai beruházások nyomán.
