A magyar részvénypiac számára kedvező környezetben indult az idei év, ezért erős teljesítmény volt várható a BUX indextől, köszönhetően a ciklikus papírok jelentős túlsúlyának. Az eltelt közel fél év ezt vissza is igazolta, hiszen az index 16 százalékot emelkedett, néhány százalékponttal túl is szárnyalta az S&P 500 és a DAX idei teljesítményét.
A 2020. márciusi részvénypiaci esés után az S&P 500 indexnek mindössze hét hónapig tartott ledolgoznia az esést, és már tavaly augusztusban új csúcsra ugrott az index.
A DAX-nak ugyanehhez tíz hónap kellett, és 15 hónapot követően, idén májusban új csúcsra emelkedett a BUX is. Ilyen erős teljesítmény után, főként a történelmi csúcson adódik a kérdés, hogy van-e még további emelkedési potenciál a BUX indexben. A válasz igen, de már csak mérsékelt, 10 százalékot közelítő mértékben, vagyis lényegében a részvénypiactól elvárt hozam az, ami reális emelkedésként még elvárható. Érdemes a blue chip papírokat egyesével vizsgálni.
Az OTP folytatja akvizíciós stratégiáját, nemrég Szlovéniában jelentettek be felvásárlást, és további két bank felvásárlása is a csőben van. Mindeközben a Csányi Sándor által megfogalmazott eredményvárakozások teljesülése esetén 18 ezer forintos fair részvényérték is lehetségesnek tűnik, így itt körülbelül 10 százalékos felértékelődési potenciállal érdemes kalkulálni, ami önmagában 3-4 százalékot ad a BUX index értékéhez az OTP 42 százalékos súlya miatt. A Molban már nem látunk nagy felértékelődési potenciált. Sokkal érdekesebb a Richter és a Magyar Telekom, amelyeknél 20 százalékos felértékelődési potenciál is elképzelhető. Bár az indexen belüli súlyuk mérsékeltebb: 23, illetve 5 százalék, de együtt így is több mint 5 százalékos felértékelődési potenciállal járulhatnak hozzá a BUX indexhez.
Vagyis a karnyújtásnyira lévő 50 ezer pontos BUX elérése fundamentális oldalról nézve is abszolút indokolhatónak tűnik, sőt az sem lenne meglepő, ha a második fél évben sikerülne pár ezer ponttal átugrani ezt a lélektani határt.
