Rekord szintre ugrottak a részvény-visszavásárlások
A Goldman Sachs befektetési bank összesítése szerint rekordszintű, összesen 320 milliárd dollár értékű sajátrészvény-visszavásárlást jelentettek be eddig a tengerentúli tőzsdéken jegyzett társaságok. A cégek többsége felgyorsítja ezeket a tranzakciókat, igyekeznek minél előbb megvenni a megcélzott mennyiségeket, míg az árfolyamok nyomottak.
A múlt év azonos időszakában 267 milliárd dollár volt a bejelentett sajátrészvény-vásárlási programok összege.
Visszavásárlások
A rohamot jól jellemzi, hogy abba sok olyan cég is beszállt, amelynek a papírjait a közelmúltban vezették be a nyilvános kereskedésbe. Az ilyen vállalatok fölös készpénzeszközeiket általában növekedésre, beruházásokra, terjeszkedésre fordítják, nem pedig részvényárfolyamuk karbantartására. Az év elejétől a piacokon tapasztalható lefelé irányuló korrekció azonban számukra is vonzó lehetőséget kínált arra, hogy viszonylag olcsón bespájzoljanak a papírjaikból.
A menedzsment arra használja a részvény-visszavásárlási programokat, hogy növelje a keresletet a társaság papírjai iránt, egyben csökkentse a forgalomban lévő részvények mennyiségét, ezáltal növelve az egy papírra jutó eredményt.
Az amerikai részvénypiac egyik legátfogóbb mutatója, a Russell 3000 index az idén csaknem 30 százalékot vesztett értékéből.
Ez arra utal, hogy számos alulértékelt papír található a piacon. Az eredményesség javítása kényszer is a vállalatok számára, hiszen a növekvő infláció, a Fed kamatemelései révén dráguló finanszírozás, a beszállítói láncok töredezettsége a várható nyereség bővülési ütemének a lassulását idézi elő. Elemzők szerint ugyanakkor a visszavásárlási programok a menedzsment optimizmusát is tükrözik. Bíznak benne, hogy a dolgok jobbra fordulnak, így fölös készpénzállományukat a befektetőik számára is vonzó részvény-visszavásárlásokra fordítják.
Történelmi példák
Meglepő egyébként, hogy az amerikai részvénypiacok milyen nyugodtan reagálnak az orosz–ukrán háborúra. Az invázió kezdetekor az S&P 500-as index 15, a NASDAQ Composite 20 százalékkal zuhant. Azóta az amerikai és az európai részvénymutatók egyaránt visszakapaszkodtak. A tőkepiaci volatilitásra vonatkozó várakozásokat tükröző VIX index gyakorlatilag visszasüllyedt a fegyveres konfliktus kirobbanása előtti szintre, vagyis a tőkepiaci szereplők megnyugodtak. Vajon mi állhat ennek hátterében? Néhány elemző szerint az, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) a háború kockázatait mérlegelve óvatosabban emeli a kamatszintjét, vagyis tovább maradhat a pénzbőség az USA tőzsdéin. Könnyen lehet, hogy ez a várakozás csalódásokhoz vezet. Jay Powell, az intézmény elnöke ugyanis meglehetős határozottsággal szólt az infláció letörésének a szándékáról – májusban akár egy 50 bázispontos szigorítás is jöhet. Ugyanakkor az OECD előrejelzése alapján az orosz–ukrán háború 1,1 százalékkal csökkenti az idén a globális kibocsátást. Ez viszont az óvatosabb monetáris szigor irányába mutat.
Lehet persze más magyarázata is a parkettek nyugalmának – a befektetők nekiálltak történelemkönyveket olvasni. A Ned Davis Research Group például ezt cselekedte. Megnézték az elmúlt száz év ötven legjelentősebbnek gondolt válságát a második világháborútól a koronavírus-járványig. Azt találták, hogy a legnagyobb amerikai részvények árfolyamának alakulását mutató Dow Jones index a krízisek kezdetén átlagosan 7 százalékot esett, három hét múlva 4,2-et, de 18 hét múlva már 9,6 százalékot emelkedett. Téves tehát azt gondolni, hogy a háború rosszat tesz a tőzsdéknek – legalábbis a történelmi tapasztalatok ezt mutatják. Az általánosítás persze könnyen tév-utakra vezethet. Az 1956-os szuezi válság, Grenada 1983-as amerikai megszállása vagy Grúzia 2008-as orosz inváziója után nem következett be fellendülés.
Bizarr következtetések
A történelem más meglepetésekkel is szolgál. Három amerikai közgazdász (Gustavo Cortes, Angela Vossmeyer, Marc Weidenmier) tanulmánya (Stock Volatility and the War Puzzle) például arra a következtetésre jutott, hogy a múlt században az amerikai részvénypiac volatilitása háborús időkben átlagban 33 százalékkal volt kisebb, mint béke idején. Bizarrnak tűnhet ez a megállapítás, viszont van rá magyarázat. Az Egyesült Államok több mint egy évszázada nem harcolt a saját földjén. Továbbá háborús időkben a kormányok általában szorosabbra fogják a gyeplőt a kereskedelmen és a hadiipari forrásokon, többet költenek például fegyverkezésre. Az ilyen állami költekezések viszont könnyebben előre jelezhetővé teszik a vállalati eredményeket, ami értelemszerűen csökkenti a volatilitást.
A mostani helyzet persze néhány dologban alapvetően különbözik a korábbi krízisektől. Így például az amerikai börzéket ma a nagy technológiai cégek uralják, így a kibertérben a háború az USA-ra is átterjedhet, ami nagy kockázat. Erre Joe Biden amerikai elnök a közelmúltban fel is hívta a figyelmet.
