Minden válság becsalogatja a maga tőzsdei gólyáit. A parkettszleng mindig is megkülönböztette a profi menedzserek által kezelt okos pénzt az amatőrök kezében lévő buta bankóktól, de amikor az öreg motorosok sorra kicsúsznak a pályáról,
a portfólióroncsok között bóklászók időlegesen szép hozamot érhetnek el, minden különösebb elemzés nélkül.
Emlékezhetünk még a 2008-as pénzügyi válság után parkettre tipegő, úgynevezett tőzsdei háziasszonyokra, akik a részvénypiacok 2009-es nagy összeomlásakor szinte szűz kézzel nyúltak a pakliba, és úgy vásároltak, mintha egy plázában lennének. Mindent vittek, amin rajta volt a leértékelt cédula. A szó szoros értelmében zsákolták a részvényeket, és tényleg jókor érkeztek. Nagyon olcsón vettek, és akkor nyertek a tőzsdén, amikor új belépőnek majdnem lehetetlen volt veszíteni. Ráadásul
a tőzsdék sokat köszönhettek a kezdetben lenézett háziasszonyoknak. Nemcsak friss, ropogós pénzt vittek a parkettre, de az árfolyamok emelkedésébe vetett töretlen hitüket is.
Hasonlóan nagy port kavartak a karanténba zárt tőzsdéken, 2020-ban, a mobilplatformon játszó, pozícióikat diákhitelből meg Covid-segélyből fedező, a TikTokon és a YouTube-on tájékozódó, noname papírokat az egekbe hájpoló redditorok, akiknek az amatőr spekulációja a tavaly januári Wall Street-i csatában csúcsosodott.
Mindkét tőzsdelázban komoly szerepet kaptak a FAANG-részvények, a Meta (Facebook), az Apple, a Microsoft, az Amazon és az Alphabet (Google), amelyek máig Magyarországon is a kisbefektetők kedvenc külföldi papírjai. Az alapkifejezést, még FANG formájában, Jim Cramer,
a CNBC beszédes című, Mad Money műsorának házigazdája hozta divatba 2013-ban,
amikor már a Facebook, az Amazon, a Netflix és a Google dominálta a piacot. A FAANG-ötöst kiegészítették olyan versenytársakkal , mint a Bill Gates alapította Microsoft, a Peking által üldözött Jack Ma online piactere, az Alibaba, a kínai Google-ként emlegetett Baidu, a kaliforniai perifériagyártó Nvidia és az extravagáns milliárdos e-autó-gyártó Teslája. És megalkották a New York-i FANG+ indexét. Ez a kosár az idén közel 37 százalékot zuhant, míg az ötéves teljesítménye bő 132 százalék. Ennél is érdekesebb, hogy az index a 2020. márciusi, 2600 pont körüli értékekről tavaly őszig nyolcezer közelébe emelkedett, majd mostanáig 4800 pont alá zuhant. Vagyis
ahogy az emelkedést is vezette, úgy a zuhanásban is élen járt a FANG+-részvénycsokor.
A Mad Money műsor a ma divatos mémspekulációk pionírjának tekinthető. A Jim Cramer által ajánlott részvényeket ugyanis tömegesen vásárolták a tévénézők. A tippek tehát tényleg abnormális hozamot generáltak, ám az extra haszon hamar elillant. Több kutatás is kimutatta, hogy a Mad Money menűjével 10-15 éves távlatban lehetetlen volt felülteljesíteni a széles piacot leképező S&P 500 indexet.
A szingapúri egyetem munkatársai pedig arra jutottak a FAANG-részvények évesített hozamait vizsgálva, hogy már
2013 komoly fordulópontot jelentett.
Éppen az az év, amikor igazán divatba jöttek ezek a papírok. Mert miközben 2013 előtt és utána is hasonlóan magas, 30 százalék körüli volt az évesített hozam, ebből a klasszikus tőzsdei összefüggésekkel nem magyarázható rész 20-ról 5 százalékra zsugorodott.
A nagyra nőtt techrészvények vásárlását már a járvány előtt is jórészt a csalóka visszatekintő hozamok táplálták.
Így azért annyira nem meglepő, hogy a karantén idején eszeveszetten felívelő árfolyamok a Covid lecsengése után néhány hónap alatt összeomlottak.
Persze arról sem szabad elfeledkezni, hogy
ezeket a részvényeket nem józan ésszel árazzák.
A Facebook fundamentálisan talán 20-21 dollárt érhetett 2012. május 18-án, egy pénteki napon, amikor 38 dolláron tőzsdére bocsátották. Réssel nyitott, 42 dolláron kezdett, majd 45-ig tolták, végül az első napot úgy zárta 23 centes pluszban, hogy a Morgan Stanley kétmilliárd dollárt – a kibocsátási érték 10 százalékát – költött árfolyam-karbantartó vásárlásokra. Az első napi elhasalás ellenére, 10 évi szárnyalás és zuhanás után, ma 267 százalékos pluszt mutat a Meta. Költői a kérdés, hogy ez ekkora hájpolással sok vagy kevés.
