A hitelminősítők csak tükröt tartanak, mégsem szeretik őket
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA baljós előzmények ellenére is mellbe vágta az amerikai piacokat, hogy a Fitch hitelminősítő megvonta az elérhető legjobb, tripla A adósbesorolást az Egyesült Államoktól. Pláne, hogy ilyen lépésre több mint egy évtizede nem került sor, ráadásul pár héttel korábban a demokrata elnök és a republikánus házelnök tető alá hozta a megállapodást az adósságplafon felemeléséről, így elkerülték a fizetésképtelenséget. Igaz, korántsem oldódott meg minden vitás kérdés, hiszen a washingtoni honatyák lényegében háttéralkuk kötésével töltik a nyarat, hogy azután szeptemberben gyorsítva fogadjanak el 12 törvényt, és ezzel elkerüljék az októberi részleges leállást, ami több százezer szövetségi alkalmazottat érintene. Márpedig a Fitch értékelésének fókuszában épp a politikai diszfunkció állt.
Történt már hasonló eset. Emlékezetes vihart kavart, amikor 2011-ben, 70 év után minősítette le az Egyesült Államok adósbesorolását a Standard & Poor’s. Bár a hitelminősítők jobbára csak tükröt tartanak, mégsem igazán népszerűek.
Mindenki láthatja, milyen politikai és gazdasági események zajlanak egy országban, s így a hitelminősítő intézetek nem fednek fel rejtett információkat
– mondta Alison Johnston, az Oregon State University munkatársa, egy a hitelminősítő cégekről szóló könyv társszerzője. Hozzátéve: az
adósságokban úszó államok vezetőinek körében mégis divat utálni a hitelminősítőket,
vagyis ez egy hálátlan üzlet.
A 2010-es évek első felét Moritz Kraemer, az LBBW Bank vezető közgazdásza is drámai időszakként értékeli. Kraemer akkoriban a Standard & Poor’s munkatársa volt, s nemcsak a tengerentúlon voltak gondok, hanem Európában is. Ahol felerősödtek az eurózónán belüli konfliktusok, illetve a centrum és a periféria közti feszültségek.
Néhány hitelminősítésben dolgozó elemző halálos fenyegetéseket is kapott.
Most a legfőbb gond az, hogy a világjárvány idején felhalmozott adóssághegyet még megterhelték a magas kamatok. Ahogy Klaus Baader, a Société Générale vezető közgazdásza fogalmazott:
Az államadósság hosszú távú kilátásai szinte minden fejlett és sok-sok feltörekvő gazdaságban rosszak.
Arról nem is beszélve, hogy sok esetben az éves GDP-termelést meghaladó adósságbombán ketyegnek a kamatok.
