Szerző: Kopányi Szabolcs, az OTP Global Markets diszkrecionális portfóliókezelési vezetője

A Fed folyamatos és ütemes monetáris szigorítása ellenére csaknem egy évig a 3,80 százalék körüli, plusz-mínusz 50 bázispontos sávban mozgott a tízéves amerikai állampapír hozama egészen a nyár végéig. Akkor viszont elszakadt a cérna, a hozam felfelé tört ki a sávból, és október elejéig egészen 4,90 százalékig szaladt. A mozgást az elemzők sok mindennel próbálták magyarázni: 
   • a válságidőszakokat idéző, brutális amerikai költségvetési hiánnyal; 
   • az ennek nyomán megugró kibocsátási volumennel; 
   • a tetemes és fenntarthatatlanul (?) növekvő amerikai adósságszinttel;
   • a nem árérzékeny kötvényvevők (Fed, amerikai bankszektor, külföldi tartalékkezelők) távolmaradásával; 
   • az olaj ebben az időszakban mutatott áremelkedésével; vagy akár 
   • a visszatekintő meglepően egészséges szintjével és az ezzel részben összefüggő munkaerőpiaci feszességgel.

 


A tízéves hozamról folytatott vitákban kevesebb figyelmet kapott két tényező, amely nélkül véleményem szerint nem alakult volna ki ekkora kötvénypiaci mozgás. Az egyik a japán jegybank július végi lépése, amikor 50 bázispontról 1 százalékra emelte a tízéves japán hozam toleranciaszintjét (ezt jelöltem is a tízéves amerikai hozam grafikonján), a másik pedig az árérzékeny befektetők pozicionáltsága. Az első kapcsán: a mesterségesen alacsony szinten tartott, altatott japán kamatszint egy bő évtizede járult hozzá a globális hozamok alacsonyan tartásához, ezért nem meglepő, hogy a rendszer megbuherálása globális következményekkel jár. A második kapcsán: az immár harmadik éve tartó, így már az elmúlt száz év leghosszabbjának számító amerikai kötvénymedvepiac nyilván sokakat maga alá temetett, akik a hozamok emelkedésének örülve túl hamar kezdték el növelni kötvénypiaci kitettségüket, de most már nem őszinte a mosolyuk.
Higher for longer – azaz strukturálisan magasabb hozamszintet hoz a jövő Amerikában? Vagy az benézése után most a másik oldalon hibázik a Fed, túlszigorít, és ezzel megöli az amerikai gazdaság növekedését? Érdemes figyelemmel kísérni, melyik irányba dől el a fenti kérdés.