Pontosan 160 évvel ezelőtt, 1864. január 18-án kezdte meg működését a Pesti Áru- és Értéktőzsde. Az évfordulóra időzítve új gazdaságtörténeti portál indult Tőzsdemúzeum elnevezéssel.
A virtuális múzeum az 1864 és 1948 között működött hazai történetét mutatja be, a projekt a Ramasoft Zrt. támogatásával valósult meg.
A Tőzsdemúzeum a Pesti Áru- és Értéktőzsde születésének időszakába nyújt betekintést, amikor a tőkeigényes technológiai innovációk és a vállalkozó szellem találkozásából
megszülettek a hazai gazdasági élet későbbiekben meghatározó szereplői.
Jobban teljesített a Pesti Tőzsde, mint a londoni vagy a New York-i rivális
A portál feldolgozza a korszakos jelentőségű vállalatok történetét, valamint rávilágít arra is, hogy a vállalatalapítók miként építették fel cégeiket jóformán a semmiből, illetve hogyan honosítottak meg új iparágakat itthon.
A portált azért hoztuk létre, hogy elősegítsünk a további, magas szintű pénzügyi és gazdaságtörténeti kutatásokat, egyben tisztelegjünk a hazai gazdaságtörténet meghatározó intézménye előtt, amely 160 év alatt számos történelmi viszontagságot megélt
– fogalmazott Radnai Márton, a Ramasoft alapítótulajdonosa.
A vállalatok árfolyamadatait vizsgálva arra a megállapításra jutottunk, hogy a magyar részvények 1864 és 1913 között évente átlagosan 8,41 százalékos hozamot biztosítottak – közölte Radnai Márton. Mint rámutatott: a fenti időszakban a New York-i tőzsdén évi 6,03 százalék, a londoni tőzsdén pedig 7,01 százalékos hozamot lehetett elérni, így
a három piac közül a magyar biztosította a legjobb megtérülést.
Az évforduló kapcsán a Budapesti Értéktőzsde is felidézte az akkor történteket. A magyar tőzsde 1864. január 18-án kezdte meg működését Pesten, a Pesti Lloyd Társulat Duna-parti székházában. A tőzsdét előkészítő bizottságot Kochmeister Frigyes vezette, akit a tőzsde első elnökévé (1864–1900) is választottak. Az intézmény először értékpapírtőzsdeként jött létre, de négy évvel később magába olvasztotta a gabonakereskedelem központját, a Gabonacsarnokot, felvette a Budapesti Áru- és Értéktőzsde (BÁÉT) nevet, és ezen a néven nyolcvan éven át Európa egyik vezető tőzsdéjeként működött. A tőzsde indulásakor, 1864-ben 17 részvényt, egy záloglevelet, 11 külföldi pénznemet és 9 váltót jegyeztek. Néhány álmos év után az igazi fellendülés 1872-ben jött el. Ebben az évben 15 ipari és 550 pénzintézeti részvénytársaság alapszabályát hagyta jóvá a kereskedelmi miniszter, majd papírjaikat bevezették a tőzsdére.
A pesti tőzsde 1873-ban elköltözött, 1905-ig új székhelyét a Wurm (ma: Szende Pál) és Mária Terézia (ma: Apáczai Csere János) utca sarkán található épületbe tette át, majd ezt követően a Szabadság téri Tőzsdepalotába vándorolt (1905–1948).
Az első igazi tőzsdekrach 1873 májusában rázta meg a pesti tőzsdét. A tőzsdeválság után másfél évtizednek kellett eltelnie, mire a hazai befektetők újra hajlandók voltak részvényeket vásárolni.
Út az ötszázféle értékpapírig
A kilencvenes évek elején ismét látványos hosszperiódus következett, ami egyrészt a millenniumi éveket jellemző általános beruházási lázzal, másrészt a nemzetközi tőzsdei trendekkel függött össze. A magyar tőzsde nemzetközi jelentőségét mutatja, hogy 1889-től a budapesti jegyzéseket Bécsben, Frankfurtban, Londonban és Párizsban is közölték. A kilencvenes évektől a magyar államkötvények rendszeres szereplői voltak a londoni, párizsi, amszterdami és berlini börzéknek. A kapcsolattartás fő eszköze ezekben az években már az új találmány, a telefon volt.
A századfordulón 310, az első világháború kezdetekor már csaknem ötszázféle értékpapírral kereskedtek a tőzsdén, az éves forgalom 1913-ban elérte az egymillió darabot, a Budapesti Giro- és Pénztáregylet forgalma pedig 2,7 milliárd koronára rúgott. Eközben a gabonaforgalom is dinamikusan bővült: az 1875-ös évi 400 ezer tonna után a századfordulón már egymillió, a világháború előtt csaknem másfél millió tonna gabona fordult meg a tőzsdén. A BÁÉT ezzel Európa vezető gabonatőzsdéjének számított.
