
Jó szlogen a bővülő olajtermelés, de hibás a republikánus matek
Búvópatakká vált az amerikai olajtermelés bővítése a republikánus politikában. Miközben még a Donald Trump kampányát dollármilliókkal támogató olajmágnások is szkeptikusak. Scott Bessent leendő pénzügyminiszter kormányzati hiánycsökkentési tervében is megjelent, hogy az Egyesült Államok napi 3 millió hordó olajegyenértékkel növeli kitermelését. Ez a terv nemcsak kivitelezhetetlennek tűnik, de elemzők szerint, nincs is sok értelme.

Nem várható az olajtermelés növekedése
Biden elnök alatt a palaolaj-vállalatok rekordmennyiségű olajat és földgázt termeltek ki, mivel a nyersolaj ára a világjárvány mélypontjáról elemelkedett, majd Oroszország ukrajnai inváziója után megugrott. De az iparág szembesül a fosszilis tüzelőanyagoktól való hosszú távú elmozdulás korai szakaszával, valamint azzal az aggodalommal, hogy a benzinfogyasztás tetőzött az Egyesült Államokban. Ráadásul, a Wall Street hatalmas nyomást gyakorol a krónikusan eladósodott kitermelőkre, hogy hagyjanak fel a készpénzégető beruházásokkal, s részvényvásárlásokkal és osztalékokkal adják vissza a profitot a részvényeseknek.
A WTI árának legalább 65 dollárnak kell lennie hordónként ahhoz, hogy a fúrás nyereséges legyen, s 89 dollárnak ahhoz, hogy a termelők jelentősen növeljék a fúrásokat
– derül ki a Kansas City Federal Reserve legfrissebb felméréséből. Ehhez képest 70 dollár alatt mozog az olajár.
A palaolaj-vállalatok másik korlátozó tényezője a geológia: az olajtermelők kifogytak a prémiumkutakból. Nem véletlen, hogy a legaktívabb amerikai olajtermelő területen, a Permi-medencében fúziós hullámot indított az olajkészletek kimerülése. A jelenlegi technológiával a Permi-medencében működő nagyobb vállalatok 25 évi kitermelhető készlettel rendelkeznek, míg a kisebb cégeknek legfeljebb évtizedes jövőjük van az iparágban.
Tegyük fel, hogy mégis
Ha mégis növelné a kitermelést az amerikai olajszektor. Akkor az Egyesült Államok kereskedelmi mérlegét csak akkor javítaná a bővülő olajtermelés, ha többet exportálnának. Ennek jelenleg a csővezetékek és tengeri terminálok kapacitása a legfőbb korlátja. Nem véletlenül várják a republikánus kampánytámogatók, hogy a Trump adminisztráció megkönnyíti az infrastruktúra-fejlesztés engedélyezési folyamatát. De ez sem jelent biztosítékot arra nézve, hogy a vállalatok elkezdenek csővezetéket építeni.
Bár a Trump által javasolt 25 százalékos vám a Kanadából és Mexikóból származó összes importra, szintén támogathatná az amerikai olajtermelést, mert jelenleg az amerikai kőolajimport 63 százaléka ebből a két országból érkezik. Nehézséget okozhat azonban, hogy a legtöbb amerikai finomító a kanadai és mexikói nehezebb nyersolajra van optimalizálva, nem pedig a belföldön előállított könnyű változatra.
Arról már nem is szólva, hogy ha az amerikai kitermelés drasztikusan növekszik, akkor valószínűleg csökken a kőolaj világpiaci ára. Ami visszanyesné az olaj- és gázipari adóbevételeket, vagyis ellene hatna a költségvetési hiány tervezett lefaragásának.




