A papír, amiben van manapság fantázia, ám unokáinknak már nem ajánlanánk
A mezőgazdaság, a halászat és a fosszilis energiaipar termeli a globális GDP közel felét (58 billió dollárt), ezért fenntarthatóságuk egyre égetőbb kérdés. Míg a sérülékeny biodiverzitás pénzügyi kockázatot okoz egyes szereplőknél, és növekvő árakat eredményez, ezen aggasztó tények mellett akad olyan is, aki közvetve profitál ebből: a műtrágyagyártó cégek.
Fókuszban a biodiverzitás
A Világbank becslése szerint 2030-ra 2,7 billió dolláros GDP-veszteség következhet be, ha a kulcsfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatások összeomlanak. Bár a pénzügyi rendszer rövid távon számos esetben ellenérdekelt, szükséges a társadalmi felelősségvállalást, a környezeti célokat összeegyeztetni a tőkeáramlással. A nem is olyan távoli jövőre nézve kockázatot jelenthet, ha a pénzügyi és árupiacok nem árazzák be megfelelően a természeti anomáliákat, az ökológiai rendszerek sérülékenységét, a biodiverzitás csökkenését. Reménykeltő, hogy a globális közösség – nagyszámú nemzetközi és helyi szervezet, nemzeti kormány, munkacsoport – külön és együttműködésben is már évek óta dolgozik a megoldáson. A Bloomberg például egy geolokáció-alapú adatbázist fejleszt, amely a fenti tényezők vállalatokkal való kölcsönhatását hivatott vizsgálni és segíteni. Szükség is van rá, mert a biodiverzitás csökkenésének visszafordítása 2030-ra évente körülbelül 700 milliárd dollárt igényel – jóval többet, mint a jelenlegi finanszírozási szint.
Nézzünk konkrét példát a gabonán keresztül: a klímakockázat (az egyre gyakoribb szárazság, erdőtüzek, árvíz), az egyes kisragadozók és madárfajok számának csökkenése miatt a terményt tönkre tevő rovarok és kártevők elszaporodása, a beporzók eltűnése mind-mind alacsonyabb terméshozamhoz vezet, ami felhajtja az árakat. Az árstabilitás megingása mellett a gazdák termésvesztesége rosszabb esetben a fedezettségüket, illetve a pénzügyi stabilitásukat is sértheti. Csak az Egyesült Államokban közel ötvenmilliárd dollár értékű termény függ a biodiverzitástól.
Míg a sérülékeny biodiverzitás pénzügyi kockázatot okoz egyes szereplőknél, és növekvő árakat eredményez, ezen aggasztó tények mellett akad olyan is, aki közvetve profitál ebből:
a műtrágyagyártó cégek.
Az idei évben a magasabb gabonaárak következtében ugyanis a foszfát- és nitrogénműtrágya-marzs évek óta tartó csökkenése nemhogy megállni látszik, a piacon már egyenesen az árrések javulására spekulálnak. Mindemellett a műtrágyagyártás egyik legfőbb alapanyaga a metán, így marzsainak javulásában nemcsak a drága gabona, hanem az alacsonyabb földgázárfolyam-várakozás is szerepet kap, illetve a műtrágyapiac bővülését eleve predesztinálja az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás emelkedésében szerepet játszó népességnövekedés és a gazdasági fejlődés.
A műtrágyagyártó cégek részvényei kuriózum befektetések
A fentiek tükrében is vizsgálva a műtrágyavállalatok hónapok óta remekül teljesítenek. Az európai cégek közül a Yara (YAR NO) szárnyal: árfolyama áprilisban 11 százalékkal, májusban további 10 százalékkal nőtt. A tengerentúlon a Mosaic Co (MOS US), a Nutrien Ltd. (NTR US) és a CF Industrie (CF US) is 8–10 százalék között emelkedett.
A műtrágyarészvényekre még szakmai berkeken belül is kuriózum befektetésként gondolni, pedig még hosszú évekig komolyan bővül a piaca.
A Mosaic az első negyedévre a becsléseket meghaladva 49 dollárcent EPS-értéket tett közzé, a CF US 1,85 dolláron áll, a Nutrien 15 dollárcent EPS-t jelentett május 7-én. Mindezt alacsony értékelések mellett a 2025-ös évre vonatkozó PER-érték tekintetében: a Mosaicnál 12,75, a CF Industries-nél 13,09, a Nutriennél 14,71 a forward P/E.
A marzsok javulásával és a földgáz árcsökkenésével nyílhat még tér a műtrágyavállalati részvényárak emelkedésének, az ide tartozó papírok pedig leginkább hosszú távú (akár két-három éves) befektetésként lehetnek érdekesek.
Meddig fenntartható mindez?
Jelenleg a műtrágya termelése és felhasználása alapvető fontosságú, nélküle közel 3,5 milliárd ember élelmezése kerülne komoly veszélybe. Azonban, miután a műtrágyaipar energiaintenzív, visszakanyarodtunk a fosszilis energiahordozók fenntarthatósági kérdéseihez. A több száz millió év alatt keletkezett földgázkészletek rohamosan fogynak: a kitermelés jelenlegi üteme mellett a készlet hozzávetőlegesen már csak 60 évig tarthat ki, ráadásul használata nem áll összhangban a globális fenntarthatósági törekvésekkel.
Az összefüggéseket, a tényezők kölcsönhatását tehát együttesen szükséges vizsgálni: a műtrágyához földgáz kell (ami ugye fogy), az agráriumnak műtrágyára, az élelmiszeriparnak mezőgazdasági terményre van szüksége, a terménynek pedig egészséges ökológiai rendszer kell, viszont ezt az ökoszisztémát többek között a földgáz és a többi nem megújuló energia használata veszélyezteti, és körbe is értünk. És számos ilyen interakciós kör létezik még.
Bár már jelen van a piacon pl. a biometán, illetve a szerves biotrágya, a közeljövő nagy feladata mindenképp a fenti kör teljes megoldása kell hogy legyen, az ellenérdekeltségek ellenére is. Olyan megoldásra kell törekednünk, amely katalizálja a cselekvést és a befektetést a megfelelő helyeken, és átalakítja a termelési rendszereket, mint aktuálisan a természeti tőke értékelése, integrálása az üzleti döntéshozatalba, biodiverzitási befektetési termékek kialakítása.
Érdemes lesz a jövőben figyelmesnek lennünk, és időben reagálnunk ezekre a változásokra vállalkozásunk, illetve magánbefektetéseink vonatkozásában is, mert számos innovatív megoldás fog szükségszerűen kibontakozni, ami előbb-utóbb átformálja majd a pénzügyi piacok és árutőzsdék termékeit és szereplőit is.
