Rázós tavasz után nyugodt nyár
Ha a szezonalitást nézzük, akkor az elmúlt három hónap (2025. május 15. és augusztus 15. között) a 2009-ben induló bikapiac harmadik legforróbb időszaka volt eddig az S&P 500 grafikonján. Ebben a három hónapos tartományban csak két válságot követően, 2009-ben és 2020-ban volt erősebb az amerikai részvénypiac.
Ezt részben magyarázhatja az, hogy a második negyedéves jelentési szezon majdnem véget ért (az indextagok kevesebb mint 10 százaléka fog még jelenteni), és a vállalatok többsége a várakozásokat meghaladó számokat közölt az időszakban. Az aggregált egy részvényre jutó nyereség 11 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintjét, ami jelentős hatékonyság javulás mellett történt. Különösen igaz volt ez a Magnificent Seven cégeknél, ahol 22 százalékkal nőtt az egy részvényre jutó nyereség egy év alatt. Ennek megfelelően az év eddigi részében nem következett be az a profitmarzsromlás, amitől tavasszal még sokan tartottak.
A friss negyedéves számok megismerését követően az elemzői várakozások szárnyalnak, a top-down elemzők átlagos célára 2 százalékkal haladja meg az index aktuális értékét, míg a bottom-up elemzői célárak további 10 százalékos felértékelődési potenciált valószínűsítenek. Ilyen elemzői várakozások közepette az értékeltségi mutatók is magas szinten vannak. Az index előre tekintő P/E-mutatója 22,4 (a Covid utáni csúcs 23 körül volt), míg a P/B-mutató 5,3-as szinten van, és nem mellesleg ez utóbbi már a dotcom lufi idején látott szintjét is felülmúlja.
A befektetői gondolkodást az elmúlt időszakban domináló tényezők közül néhány mindenképpen kiemelendő. Az egyik az, hogy a vámháború következménye egy magasabb inflációs környezet lesz, ezért érdemes kerülni a hosszabb kötvényeket. A másik az, hogy Trump végül úgyis mindig visszatáncol, ezért minden esést meg kell venni a részvénypiacon (TACO: Trump Always Chicken Out). Emellett, úgy tűnik, konszenzus van abban is, hogy a Fed még az idén kamatvágási ciklusba kezd a felfelé mutató inflációs kockázatok ellenére is.
A felsorolt tényezők következményeként a befektetői portfóliók kockázati kitettsége emelkedett szintekre került az elmúlt hetekben. Az intézményi befektetők pozicionáltsága körülbelül egy szórásnyi tartománnyal haladja meg a hosszú távú átlagot, és itt valószínűsíthető, hogy már csak igen kevés szereplő maradt, amely még vevőként léphetne be a piacra. A lakossági kérdőíves felmérésekből is az látható, hogy az áprilisi esés során leépült részvénykitettség nagyobb részét már visszatöltötték. Továbbá az elmúlt időszakban látott mémrali is arra enged következtetni, hogy a retail befektetők jelentős vevőként voltak jelen a piacon.
A felvezetőben megfogalmazott kérdéssel kapcsolatban egy híressé vált idézet jut eszembe Gottfried Hellertől:
A tőzsdén bármi lehetséges, még az is, ami logikus.
A piacon a legritkább esetben vannak kizárólag egyértelmű jelzések, ráadásul ezeket általában csak utólag vesszük észre. Az viszont valószínűnek tűnik, hogy a piac most kifejezetten optimista állapotban érkezett meg az augusztus–szeptemberi időszakba, ami egyébként historikusan az év legrosszabb időszaka szokott lenni. Egy ilyen környezetben könnyebben jöhet a kiábrándulás, különösen akkor, ha esetleg kiderülne, hogy a most ismertetett gondolatmenet során a konszenzus valahol téved.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.