Rázós tavasz után nyugodt nyár

Ha a szezonalitást nézzük, akkor az elmúlt három hónap (2025. május 15. és augusztus 15. között) a 2009-ben induló bika piac harmadik „legforróbb” időszaka volt eddig az S&P500 grafikonján. Ebben a három hónapos tartományban csak két válságot követően, 2009-ben és 2020-ban volt erősebb az amerikai részvénypiac. 

Ezt részben magyarázhatja az, hogy a második negyedéves jelentési szezon majdnem véget ért (az index tagok kevesebb mint 10 százaléka fog még jelenteni), és a vállalatok többsége a várakozásokat meghaladó számokat közölt az időszakban. Az aggregált egy részvényre jutó nyereség 11 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintjét, ami jelentős hatékonyság javulás mellett történt meg. Különösen igaz volt ez a „Magnificent seven” cégeknél, ahol 22 százalékkal nőtt az egy részvényre jutó nyereség egy év alatt. Ennek megfelelően az év eddigi részében nem következett be az a profitmarzs romlás, amitől tavasszal még sokan tartottak.

A friss negyedéves számok megismerését követően az elemzői várakozások szárnyalnak, a „top-down” elemzők átlagos célára 2 százalékkal haladja meg az index aktuális értékét, míg a „bottom-up” elemzői célárak további 10 százalékos felértékelődési potenciált valószínűsítenek. Ilyen elemzői várakozások közepette az értékeltségi mutatók is magas szinten vannak. Az index előre tekintő P/E mutatója 22,4 (a COVID utáni csúcs 23 körül volt), míg a P/B mutató 5,3-as szinten van és nem mellesleg ez utóbbi már a dotcom lufi idején látott szintjét is felülmúlja.

A befektetői gondolkodást az elmúlt időszakban domináló tényezők közül néhány mindenképpen kiemelendő. Az egyik az, hogy a vámháború következménye egy magasabb inflációs környezet lesz, ezért érdemes kerülni a hosszabb kötvényeket. A másik az, hogy Trump végül úgyis mindig visszatáncol, ezért minden esést meg kell venni a részvénypiacon (TACO: Trump Always Chicken Out). Emellett úgy tűnik konszenzus van jelenleg abban is, hogy a FED még az idei évben kamatvágási ciklusba kezd a felfelé mutató infláció kockázatok ellenére is.

A fent felsorolt tényezők következményeként a befektetői portfóliók kockázati kitettsége emelkedett szintekre került az elmúlt hetekben. Az intézményi befektetők pozícionáltsága körülbelül egy szórásnyi tartománnyal haladja meg a hosszútávú átlagát és itt valószínűsíthető, hogy már csak igen kevés szereplő maradt, aki még vevőként léphetne be a piacra. A lakossági kérdőíves felmérésekből is az látható, hogy az áprilisi esés során leépült részvénykitettség nagyobb része már visszatöltésre került. Továbbá az elmúlt időszakban látott „mém-rali” is arra enged következtetni, hogy a retail befektetők jelentős vevőként voltak jelen a piacon.

A felvezetőben megfogalmazott kérdéssel kapcsolatban egy híressé vált idézet jut eszembe Gottfried Hellertől, ami így szól: 

 A piacon a legritkább esetben vannak csak egyértelmű jelzések, ráadásul ezeket általában csak utólag vesszük észre. Az viszont jelenleg valószínűnek tűnik, hogy a piac most egy kifejezetten optimista állapotban érkezett meg egy augusztus-szeptemberi időszakba, ami egyébként historikusan az év legrosszabb időszaka szokott lenni. Egy ilyen környezetben könnyebben jöhet a kiábrándulás különösen akkor, ha esetleg kiderülne, hogy a fent felsorolt gondolatmenet során a konszenzus valahol téved.