Hormuz: a papírpiac még reménykedik, a fizikai piac már pánikol
Február utolsó napján Izrael és az Egyesült Államok támadást indított Irán ellen, amelyre Teherán azonnal a globális energiabiztonság egyik legfontosabb ütőerének számító Hormuzi-szoros lezárásával válaszolt. Azóta a piacok és a döntéshozók azt találgatják: meddig tarthat a lezárás, s az mekkora károkat okozhat a világgazdaságnak?
Stratégiai készleteket szabadítanak fel
A Hormuzi-szoroson normál esetben naponta mintegy 21 millió hordó nyersolaj és finomított termék halad át, döntően ázsiai célállomások felé. Bár Szaúd-Arábia exportjának egy részét a Vörös-tenger felé át tudja terelni, a napi kiesés így is nagyjából 10–16 millió hordó között mozoghat attól függően, hogy Irán enged-e részleges áthaladást egyes szállítmányoknak, mondjuk Kína részére, vagy sem.
A világ olaj- és finomítotttermék-készletei összesen nagyjából 8,5 milliárd hordót tesznek ki, ezek döntő része azonban a normál ellátási lánc működéséhez szükséges, vagyis csak korlátozott részük mozgósítható valódi pufferként. Az OECD-országok eddig 400 millió hordó stratégiai készlet felszabadításáról döntöttek,
emellett néhány szankcionált hordó is visszatérhet a piacra,
de összességében így is legfeljebb 800–1200 millió hordónyi érdemi tartalék lehet a rendszerben, mivel a stratégiai készleteknek (összesen mintegy 1,6 milliárd hordó) csak egy részét fogják ténylegesen felhasználni az árrobbanás fékezésére.
Mindez azt jelenti, hogy viszonylag hamar keresleteróziónak is be kell indulnia:
nagyjából 130–150 dollár közötti olajárakra lehet szükség ahhoz, hogy a világpiaci kereslet napi 10–11 millió hordóval visszaessen.
Meddig marad zárva a Hormuzi-szoros?
Az olajárak alakulásában ezért döntő lesz, meddig marad zárva a Hormuzi-szoros:
- egy hónapos leállás ma már gyakorlatilag biztosnak tűnik, miközben az újranyitás és a termelés felfutása is további heteket igényelhet.
- Két-három hónapos fennakadás esetén a Brent árfolyama akár 140–165 dollárig is felszúrhat, majd ezt követően is tartósan a korábbinál jóval magasabb, 80–100 dollár körüli sávban ragadhat.
Egy ilyen pálya szinte biztosan egy csúnya globális recesszió felé lökné a világgazdaságot.
Szétválnak a benchmarkok
A jelenlegi árképzésben egyre nagyobb szétválás látszik az egyébként többnyire együtt mozgó benchmarkok között. Az atlanti piac papírpiaci referenciái, a Brent és a WTI még mindig részben átmeneti zavart áraznak, miközben az ázsiai fizikai piac már pániküzemmódba kapcsolt:
- a dubaji, az ománi és az arab könnyű olajok ára az egekbe szökött,
- az orosz olaj korábbi diszkontja gyakorlatilag eltűnt.
