A flash crashtől a Hormuzi-szorosig: villámkezű robotkereskedők hajtják a piaci hullámokat
A pénz- és tőkepiacokon rengeteg anekdota kering, és ezek így vagy úgy, de megmaradnak az emberben. Okosnak, logikusnak tűnő mondások, tippek, hasznos tanácsok, melyeket ha nem fogadunk meg, akkor egyenesen úgy érezzük, mintha lelkiismeret-furdalásunk lenne. Főleg akkor, ha egy tőzsdei esemény következményeként veszteséggel szembesülünk. A befektetések világában kevés stilizált tény van, azaz kevés igazi „törvény”, olyan jelenség, ami mindig mindenkinek ugyanazt jelenti. Talán ebből az egyik, mindenki számára megkérdőjelezhetetlen a véletlenszerűség jelenléte.
A tőzsdék időről időre átesnek különféle rezsimváltásokon. Ez azt jelenti, hogy a korábbi árfolyammozgás karakterisztikája nagyban megváltozik, ez pedig megnehezíti azon technikák alkalmazásának kivitelezését, amelyek az árfolyamokra hagyatkozva adnak előrejelzést, befektetési ötletet vagy épp vételi-eladási jelet algoritmikus kontextusban. Ráadásul ennek a változásnak a sebessége is gyakran eltér: lehet, hogy lassan megy végbe, de az is elképzelhető, hogy egy sokkszerű esemény váltja ki, és szinte azonnal végbemegy a változás.
Az algoritmikus kereskedés jelenléte viszont minden kétséget kizáróan megnövelte a rezsimváltások sebességét. Algoritmusok a másodperc töredéke alatt reagálnak egy-egy hírre, melyek mögött a racionalitás magyarázata sokszor messze nem triviális. Ehhez pedig nemcsak az árjegyző algoritmusok, hanem az aktív pozíciót vállaló algók is nagyban hozzájárulnak, sőt!
Már a kisbefektetők is algoritmusokkal kereskednek
Aki esetleg nem emlékszik, mi történt a flash crash alkalmával 2010. május 6-án, a Dow Jones index napon belül 36 perc alatt esett mintegy 9 százalékot, majd le is dolgozta azt. Extrém jelenség, de már akkoriban, sőt a 2000-es évek elején is voltak hírolvasó algoritmusok, melyek ezek alapján kereskedtek, csakúgy, mint manapság. Annyi a különbség, hogy az mesterséges intelligencia térnyerése ezt a technológiát gyakorlatilag a kiskereskedők kezébe is adta, bárkinek módjában áll majd bizonyos fokig „megalapozott döntést hozni”, és tradelni az adott hírre. Ez majd azt fogja eredményezni, hogy egy ideig, adott piacokon a volatilitás nagyban megugrik, de aztán normalizálódik. A piac a megnyugvás után pedig beárazza, amit gondol.
- A Covid miatti lezárások,
- a kereskedelmi háború,
- az orosz–ukrán háború,
- a „liberation-day”
- és újabban a Hormuzi-szoros lezárása
mind olyan események, amelyek adott piacokon hatalmas hullámokat vernek, de idővel a hullámok alábbhagynak, a lehetőségek pedig a felszínre kerülnek, de a volatilitás nagy mértéke rendkívül megnehezíti a gyors, de megalapozott reakciót.
Kulcskérdés, mikor oldódik meg a Hormuzi-szoros kérdése
Sajnos mindez csak utólag, visszatekintve lesz majd magától értetődő. Addig az egyetlen támasz a hasonló események vizsgálata lehet, a nagyságrendek becslésén keresztül. Visszatérve az iráni háborúra, a távolabbi lejáratú határidős árazások az írás idején még mindig 70 körüli olajárat mutatnak, egy hatalmas olajtöbbletből érkező sok tartalékkal, ami a normalizálódás irányába mutat, de károk azért már képződtek. Kulcskérdés lesz, hogy mennyi idő alatt oldódik meg a Hormuzi-szoros problémája. Minél hosszabb ez az idő, annál nagyobb a világgazdaságra gyakorolt hatás. Erre reagálnak a részvénypiacok, a kötvények, a devizák és más árutőzsdei termékek is, egyedi relatív kockázatosságuk-kitettségük függvényében.
Ez hazánk pénz- és tőkepiaci megítélése és energiakitettsége szempontjából emelkedett volatilitást okoz, tehát a zaj itthon még nagyobb. Ugyanakkor ne feledjük, hogy hosszú távon a kép jellemzően pozitív marad, hiszen, ahogy szoktam mondani, pesszimistán nem lehet befektetni.
