Akadtak az elmúlt években időszakok, amikor a németek közül sokan úgy sóhajtozhattak a márka, mint a magyarok Mátyás király után. A világháború után újjáépült ország valutája a kettéosztott Európa legendásan megbízható – a kommunista Közép-Európában is nagy tiszteletnek örvendő – fizetőeszköze volt, amelyet 2001 és 2002 fordulóján fájó szívvel, de optimistán lecseréltek az euróra. A német márka, a D-Mark azonban negyed évszázad elteltével sem adja meg magát. Hatalmas mennyiségben forog, illetve fekszik a párnacihákban.
Erre az ad lehetőséget, hogy a szeretett márkájukhoz ragaszkodó németeknek kedveskedve a német törvényhozás, illetve a Bundesbank más országoktól eltérően, akik az euróövezethez csatlakoztak, nem szabott határidőt a márka átváltására. Ennek következtében az 1948-ban bevezetett és hivatalos fizetőeszközként 53 évig használt német márka ma sem múzeumi darab, hanem az élet része, ha nem is olyan módon, mint hőskorában.
Egy forgalomból kivont devizától aligha várható, elképesztő összegeket vált vissza márkából évtizedek múltán is a Bundesbank. Tavalyelőtt több mint 58 millió márkát, tavaly több mint 53 milliót, ami 27 millió eurónál, azaz 11 milliárd forintnál is nagyobb értékű ma – írta a Handelsblatt.
Tavaly 98 ezer ilyen tranzakciót hajtottak végre, átlag 540 márka értékben, azaz ha ez mind belföldről származott, átlagban háromévente minden német kap egy eurót márkáért. (Az átváltási árfolyam: 1 euró = 1,95583 márka.) A leggyakrabban a kicsit és a nagyot váltják be: a 100 márkást és az 1 pfennigest. (Az utóbbinál nem volt kisebb érme, de a 100-asnál volt nagyobb bankjegy is a kivezetéskor: 500-as és ezres.)
A visszaváltási folyamat még ilyen sebesség mellett is nagyon messze jár a végétől. Amikor 2002-ben a hivatalos fizetési forgalomban teljesen leváltotta a márkát az euró, a Bundesbank adatai szerint még mindig 162,3 milliárd márka volt forgalomban.
Ennek 7,5 százaléka azóta sem került elő, és ez irdatlan számokat jelent: 163 millió bankjegyet és több mint 23 milliárd érmét. Az összértékük forintban: 2580 milliárd. Összehasonlításul: ez több, mint Magyarország teljes éves honvédelmi költségvetése.
A hatalmas mennyiségű német márka megtartásának okai közt biztosan van nosztalgia.
Az nem valószínű, hogy azért tartanák meg, mert abban bíznak, hogy egyszer majd visszatér az euró helyett, bár nem kizárt, hogy ez a motiváció is erősödött: a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a februári előrehozott választás előtt a második legerősebb párt pozíciójába lépett előre a radikális jobboldali AfD, amely kiléptetné Németországot az euróövezetből.
Ami azt illeti, a német gazdaság mostanában nem teljesít jól, sőt, és a bajokat sokan az eurózóna-tagsághoz kötik. Ugyanakkor, bár az eurót viharok tépték, válság, inflációs rekordok, de a legutóbbi, őszi Eurobarométer-felmérés szerint tavaly még Németországban 79 százalékos volt az euró támogatottsága, és azóta a politikai változások ellenére sem valószínű, hogy összeomlott volna.
A Handelsblatt összeszedte a fő okokat, mégis miért tartották meg sokan a márkájukat:
Grafikonunk szemlélteti: az energiaválság okozta inflációs cunami ugyan az euró érában szakadt a németekre, de az árak terén azért a márkakorszakban is akadtak cifraságok. Az azonban kétségtelen, hogy a németek fejében a márkához tipikusan a gazdasági hőskor képzete asszociálódik, az euró időszakához viszont a gazdasági hanyatlásé, legalábbis az utóbbi pár évéhez.
Kiszámolták, ha a tavalyi ütemben folyik a márka visszaváltása a Bundesbanknál, akkor a folyamat 214 évig tart. Ha nem hisszük, ellenőrizhetjük 2239-ben vagy 2240-ben, tényleg szétszabdalták-e, illetve beolvasztották-e az utolsó D-Mark-százast vagy egypfennigest.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.