Izzanak a szurkolói fórumok, amióta nemcsak a dublini sorsolás eredménye ismert, hanem az is, melyik mérkőzést mikor játssza a magyar labdarúgó-válogatott a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőinek E csoportjában. A drukkerek egy része már most repülőjegyet vásárol, szállást foglal, hogy minél kedvezőbb áron kísérhesse el idegenbe is a nemzeti csapatot. Március 21-én Szlovákiában kezd Marco Rossi együttese, majd három nappal később a világbajnoki ezüstérmes horvátokkal csap össze itthon. Június 8-án és 11-én előbb Azerbajdzsán lesz az ellenfél Bakuban, majd a 2016-os Eb-elődöntős Wales legjobbjai látogatnak Budapestre.
Mint látható, az Eb-selejtező a megújuló kvalifikációs szabályok miatt mindössze nyolc hónapig tart. Az öt ötcsapatos és öt hatcsapatos csoportból az első két-két helyezett jut ki a kontinensviadalra, amelynek 12 ország 12 városa ad otthont, köztük Budapest is. A magyar fővárosban három csoportmérkőzésre és egy nyolcaddöntőre kerül sor az addigra 143 milliárd forintból felépülő, 67 ezer néző befogadására alkalmas új Puskás Ferenc Stadionban. Fontos tudni, hogy a selejtezőt követően a kijutásról lemaradó csapatok közül a Nemzetek Ligájában elért helyezések alapján további 16 válogatottnak lesz esélye kiharcolni az Eb-részvételt a rájátszásban, közülük négyen szintén résztvevői lesznek az Európa-bajnokságnak. Bár magyar szempontból kedvezőnek tekinthető a sorsolás, könnyen elképzelhető, hogy ez a lehetőség később még mentőöv lehet.
Nem a magyar válogatott a csoport esélyese, és ezt nemcsak az mondatja, hogy a Hungary feliratú cetlit a negyedik kalapból húzták elő, hanem az is, hogy az 54 millió eurós csapatértékkel szemben a mértékadó Transfermarkt.de internetes szaklap a horvát keretet 444, a walesit 228, a szlovákot pedig 152 millióra taksálja, míg az azeri válogatott piaci értéke 10 millió euró.
Összehasonlításképp: Gareth Bale-t 90 millió euróra tartják, Ivan Rakiticet 70-re, Milan Skriniart 50-re. Márpedig az egyéni és a csapatérték beszédesebb adat a világranglista-helyezésnél – ott Magyarország az 51., miközben Horvátország a 4., Wales a 19., Szlovákia a 27., Azerbajdzsán pedig a 107. helyet foglalja el.
A felsorolt adatok nem túl rózsásak, a szurkolók kincstári optimizmusa mégis kitart. Jó darabig biztosan nem vonul fel újra 30 ezer magyar sehol sem külföldön, vagyis a 2016-os franciaországi Eb marseille-i emlékképei megismételhetetlenek maradnak, ettől függetlenül sokan azóta is útra kelnek a válogatott miatt. Egy-egy idegenbeli találkozón rendszerint az adott stadion befogadóképességének arányában a belépőjegyek 5-10 százalékát kapja meg a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ). Így az ellenfél kilététől és a desztináció megközelíthetőségétől függően legalább három-négyszáz szimpatizáns Európa bármely pontjára elkíséri a nemzeti csapatot, ez a szám olykor az ezret, ezerötszázat is elérheti. Sőt, jelen esetben Pozsonyba vagy Zágrábba akár négy-ötezren is kiutaznának, ennyien azonban biztosan nem juthatnak jegyhez. A szlovákok az utóbbi időben egyébként nem is a fővárosban, hanem Nagyszombaton fogadták ellenfeleiket, a Spartak Trnava 19,5 ezer férőhelyes stadionjában, tavasszal azonban elvi akadálya már nem lesz, hogy beköltözzenek az új, 22,5 ezres nemzeti arénába, a pozsonyi Téglamezőn (Tehelné Pole). Az építkezés 72 millió euróba, azaz mintegy 23 milliárd forintba került, és a kivitelezés során bőven volt fennakadás.
A válogatott idegenbeli mérkőzésére épített futballtúrát általában 60-80 ezer forintból ugyanúgy ki lehet hozni, mint 150-200 ezerből. Általában két véglet jellemzi az utazási szokásokat: az egyik csoport arra törekszik, hogy a lehető legkevesebből megússza a kirándulást, a másik pedig megadja a módját, repülővel közlekedik, szállodában lakik, tovább a helyszínen marad, városnézéssel, kiegészítő programokkal esetleg hosszú hétvégévé nyújtja az utat.
A teljes cikket a Világgazdaság keddi számában olvashatja
