Wolf László elismeri: nem ilyen rekordsebességgel, sőt a vártnál kicsit lassabban haladtak a privatizációs tárgyalások, amelyek a vételár április 4-i átutalásával zárultak le végérvényesen. Ám ennek - mint mondja - nem politikai, hanem kizárólag szakmai okai voltak. A tervezettnél hoszszabbra nyúltak az engedélyezési eljárások, több olyan dokumentum beszerzésére volt szükség, amivel eredetileg nem számoltak. Ugyancsak gondot okozott, hogy sokáig úgy tűnt: a szlovák kormány az OTP Bank által kétesnek ítélt korábbi IRB-ügyletek mögé csak a 2002. évi költségvetés terhére tudja a szükséges garanciát vállalni. Később azután Pozsonyban megtalálták a kellő forrást, ám ekkor már az tűnt érdemesebbnek, ha a tranzakcióval megvárják a szlovák bank- és társasági törvény január elsejével hatályba lépő új szabályait.

A vezérigazgató-helyettes szerint egyébként az OTP Bank maximálisan ki tudta használni azt a pozsonyi törekvést, hogy az állam az IRB eladásában érdekelt, önmaga már nem akar arra költeni, hogy a pénzintézetet növekedési pályára állítsa. Wolf László szerint a nagy nyugati bankokkal ellentétben az OTP-nek nem jelentett gondot, hogy az IRB "csak" az ötödik legjelentősebb szlovák hitelintézet. A magyar pénzintézet képviselői a kezdetektől fogva bíztak abban, hogy azokra a korábbi kétes, illetve peres ügyekre, amelyek a nagy versenytársakat elriasztották a tenderen való indulástól, sikerült teljes körű garanciát kapniuk. Ebben csak megerősítette őket az, hogy partnereik az első perctől fogva szigorúan szakmai alapon tárgyaltak velük. Öszszességében a legnagyobb magyarországi bank vezérigazgató-helyettese szerint az OTP által fizetett 700 millió koronás vételár csak alig több, mint az az összeg, ami az első OTP-ajánlatban szerepelt.

Az építőmunka nem a tranzakció lezárultával kezdődik - véli Wolf László. Budapesten hónapok óta lázas munka folyt, amelynek eredménye egy olyan, az első évre szóló cselekvési terv, amely napra lebontva több mint 200 feladatot szab majd meg az új vezetésnek. Az előkészítő munka - és a megvalósítás is - nyolc albizottságban folyik. A magyar és a szlovák szakemberek hetente értékelik majd az elvégzett munkát, és ezeken a találkozókon adódik mód a tervek esetleges módosítására is. A magyar bankvezető szerint a kinti alkalmazottak lelkesen fogadták, hogy az eddiginél komolyabb és felelősségteljesebb munkával, egy javuló bankban, elégedettebb ügyfelekkel tudnak majd dolgozni, ami mind erkölcsileg, mind anyagilag jövedelmező lehet számukra.

Wolf László úgy látja, hogy az IRB-ből kis OTP készül: a pénzintézet 53 fiókja országos lefedettséget biztosít, ám a bank viszonylag kicsi mérete lehetővé teszi, hogy a szükséges változásokat igen gyorsan végrehajtsák. A bankvezető szerint egy éven belül biztosítási, alapkezelői, áru- és gépjármű-finanszírozói tevékenységbe fognak majd, ám az, hogy ezeket a tevékenységi formákat az IRB-n belül egy üzletágként, illetve önálló vállalatként indítják-e el, még nem döntötték el. Ami biztos: új akvizíciókba nem kezdenek Szlovákiában: északi szomszédunknál nincs megvásárlásra érdemes - és eladó - piaci szereplő.

Az első "nagy dobásra" már a nyáron sor kerül: a részletekről egyelőre nem nyilatkozó bankár azt nem cáfolta, hogy a lakossági üzletágban, azon belül is a kártyapiacon szeretnének egy nagy lépést tenni előre. A későbbiekben a vállalati üzletág felé is nyitnak majd, amiben a szakértők szerint komoly segítséget adhat, hogy mind több magyar cég szerez érdekeltséget szlovák projektekben. Egyesek szerint aligha lenne meglepő, ha - a már biztos IRB-ügyfélként elkönyvelt, a Mol stratégiai tulajdonába került Slovnaft mellett - a közelmúltban az OTP-hez hasonlóan szlovák privatizációs tendert nyerő Danubius is kapcsolatba kerülne a magyar tulajdonú szlovák bankkal.

Nagy László Nándor