Boronkay Tamás: Szűk mozgástér - bőséges ígéretek

Sokan és sokszor leírták, hogy a tegnap hivatalba lépett Medgyessy-kormány nehéz helyzetben veszi át az országot. Elődei kisöpörték az államkasszát, a várható bevételeket máris lekötik a nagyvonalú ígéretek. Erős és harcias ellenzék kíséri majd Medgyessy minden lépését, lecsapva vélt vagy valós megingásaira, következetlenségére.

Persze minden viszonyítás kérdése. A rendszerváltás alapjait lerakó Antall Józsefnek némi túlzással romokon kellett elkezdenie az építkezést. Horn Gyulának pedig azzal kellett szembesülnie, hogy az államháztartás összeomlik, ha nem hoz fájdalmas és szociálisan is durva lépéseket. A jobb helyzetben lévő Orbán-kormánynak meg kellett küzdenie például az orosz válság következményeivel, nem is szólva a kisgazdaballasztról.

Az új kormányt javarészt romló mutatók fogadják, de a romlás irányzata, legalábbis akkor, ha belső okokról van szó, kisebb-nagyobb konfliktusok árán megfordítható. A magyar szempontból meghatározó nemzetközi környezet pedig a javulás jeleit mutatja. Az Egyesült Államokban az idén 3, jövőre 3,6 százalékos növekedésre van kilátás, és az élénkülés lassan átterjed a magyar export háromnegyedét fogadó Nyugat-Európára is. Ha pedig Medgyessy Pétert az a szerencse éri, hogy ő vezetheti Magyarországot az Európai Unióba, akkor uniós eurók százmillióival is számolhat.

A kormány első 100 napos programjáról legfeljebb abból a szempontból lehet elmélkedni, miből fogják finanszírozni. Nem kétséges ugyanis, hogy a szavahihetőség (és az őszi önkormányzati választások) megkövetelik megvalósítását. A nyugdíjasok egyszeri juttatása, a béremelések az egészségügyben és a közoktatásban, a gyerekeseknek és a diákoknak megígért többletpénzek nettó mintegy 150 milliárdja finanszírozhatónak tűnik. A költségvetés csapdáinak egy része manapság még ismeretlen. A GKI szerint azonban a 400 milliárd forintot is elérheti az idei többletbevétel. Ennek egy részét biztosan elnyelik most még nem látott kiadások. De - mint ezt Medgyessy Péter a Financial Timesnak adott nyilatkozatában egyértelműsítette - a kormány akár az eladósodást is vállalja.

Más kérdés, hogy ami az idén 150 milliárd, az jövőre akár jóval több is lehet az áthúzódó hatások miatt. (Ez főként a bér- és ösztöndíjemelésekre, a minimálbér adómentesítésére, illetve a közoktatási normatívára vonatkozik, mert például a nyugdíjasoknak szánt 52 milliárd csak egyszeri kifizetés, a tanévkezdési támogatás pedig évente értelemszerűen csak egyszer jár.)

A száz nap letelik, az önkormányzati választások lezajlanak. Ezután a kormány szabadabban mozoghat az ígéretek teljesítésének ütemezésében. A következő évek alapkérdése, hogy Medgyessy Péter mer-e vállalni nagyszabású reformokat, vagy pedig megelégszik a gazdaság napi ügyvitelével.

A Fidesz annak idején az ellátórendszerek átalakítását, nagyszabású adó- és járulékreformot helyezett kilátásba. A tervezett egészségügyi reformot éppen hogy elkezdte, a nyugdíjpénztári rendszert egyenesen meggyengítette. Az adók és járulékok reformjának terve radikális volt, de megbukott. Igaz, a járulékok több ponttal csökkentek, de ki emlékszik már az egykulcsos, 25 százalékos szja-ra vagy a tervezett lakásadóra. Az egészségügyi változtatásokról és az adóreformról az igencsak központosított, erős kézben tartott Fideszben is heves vita dúlt (még saját miniszterüket is leszavazták). Nem kétséges, hogy a tönk szélén álló egészségügyben, a csak részben megreformált nyugdíjrendszerben változások szükségesek, de Magyarország versenyképességének fenntartása a bérköltségek leszorítását is igényli.

A Medgyessy-kormány viszonylag könynyen visszaállíthatja a pályakezdők kötelező nyugdíjpénztári tagságát, emelheti 8 százalékra a pénztári befizetést. Problematikusabb lenne egy olyan "rugalmas" állami nyugdíjrendszernek a bevezetése, amely továbbdolgozásra szorítaná az érintetteket.

A tervezett adókulcsokat több évre előre ismerjük, de azt nem tudni, milyen kedvezmények eltörlése lesz az alacsonyabb kulcsok ára. A járulékreformról szinte semmit nem ismerünk (kivétel a fix eho fokozatos átalakítása, eltörlése). A sok vállalkozó fantáziáját megmozgató egységes vállalkozói adóban (eva) alapkérdések tisztázatlanok. Mindent összevéve nehezen lehetne megmondani, hogy jelentősen csökkennek-e a közterhek.

A tervezett egészségügyi reformokat övezi a legnagyobb homály. Tudjuk, hogy az új kormány - elődjéhez hasonlóan - 600 milliárdot szán a változtatásokra, de ezt a pénzt sokféleképpen lehet elkölteni. Utalások történnek többlépcsős finanszírozásra, ugyanakkor Csehák Judit miniszter többször is leszögezte, hogy a központi rendszer által fizetett alapszolgáltatások körébe a továbbiakban is szinte minden beletartozik. Ha valahol igaz, hogy az ördög a részletekben leledzik, akkor az egészségügyi reform ez a terület.

A változtatásokhoz pénz kell egy olyan időszakban, amikor az államháztartás hiányát az uniós mérce szerinti 5,5-ről 3 százalék alá kellene leszorítani. Az inflációt sem lehet kellően mérsékelni takarékosság nélkül. (Az alacsony áremelkedés a monetáris uniós tagság előfeltétele).

Ha optimisták vagyunk, azt lehet mondani, hogy a felpörgő termelés többletforrást teremt, ami még egy jelentősebb köztehercsökkentést is ellensúlyozhat. A többletbevételekből az állam talán még kiizzadhatja a valamikori gázár-piacosítás beígért kompenzációját is. További forrás lehet költségvetési tételek átcsoportosítása, törlése. Ez megkötött szerződések felbontását is jelentheti. Bevételeket hozhat a folytatódó privatizáció is. (Noha Orbán Viktor szerint szintje amúgy már elérte a kívánatos mértéket.)

Végül, legrosszabb esetben még mindig ott van a burkolt takarékosság. A Bokros-csomag fogadtatásából Medgyessyék azt bizonyára megtanulták, hogy ha valami elkerülhetetlen, sokkal jobb fű alatt megtenni (lásd az 1999-es visszafogást), mint katasztrófaretorika kíséretében. Nem tandíjat bevezetni, hanem például kevesebb utat építeni. Persze az is lehetőség, hogy az ellenzéki nyomástól megrettent kormány a kisebb ellenállás irányába megy, lelassítja a változások ütemét, vagy csak tessék-lássék reformokat hajt végre. Ez rövid távon talán kevesebb feszültséggel járna, hosszabb távon azonban rontaná az Európai Unióba tartó Magyarország pozícióját. Ez a következő négy esztendő tétje.