Hazafi László: Nem a földön járnak

Hajmeresztő lépésre szánta el magát a lassan ügyvezetői státusba csúszó kormány, amikor a 460 ezer hektárnyi állami termőföld eladásáról döntött. A szándék főként azért megbotránkoztató, mert földügyekben a polgárinak mondott koalíció négy évig alig tett valamit. Csak a választási kampány finisében hozta létre a nemzeti földalapot, és adott ki meglehetősen kifogásolható határozatot a birtokpolitikai irányelvekről.

Mire akkor a nagy sietség? Orbánék a külföldiekkel riogatnak, akik viszont 1998 után is jöttek, mivel hosszú évekig érdekes módon nem volt fontos a földszerzésük elleni küzdelem. Úgy tűnik, a korábban jó kampányfogásnak bizonyult félelemkeltés most is csak apropót szolgáltat ahhoz, hogy az állami földek egy részét bizonyos csoportok kezére lehessen játszani. Feltételezhető, hogy a klientúraépítés a miniszterelnöki felügyelet alatt álló földalap közreműködésével csendben, "fű alatt" történt volna meg, ha a választások általános meglepetésre más eredményt nem hoznak.

A földeladásoknál előszeretettel emlegetik a többnyire még csak papíron létező családi gazdaságok állítólagos földéhségét is, amit azonban a most tervezett tranzakcióval semmiképpen sem lehet csillapítani. A haszonbérletekkel terhelt állami területek jelentős részéhez ugyanis tulajdonosként sem férhetnének hozzá, amíg az akár 9-10 éves bérleti idő le nem jár. Akinek pedig nem spekulációs, hanem tényleges és azonnali gazdálkodási célja van, annak a tulajdonjogi földhivatali bejegyzés édeskeveset ér.

A zűrzavarossá vált helyzet pikantériája, hogy az orbáni földértékesítést a határidők miatt az új kormány hivatalba lépéséig nagy valószínűséggel nem lehet lebonyolítani. Ezért elképzelhető, hogy a miniszterelnök a mostani hercehurcával a kisgazda polgároknak már az őszi önkormányzati vagy a 2006-os parlamenti választásokra üzen: lám, mi földhöz juttattunk volna titeket, ha ezt a kormányváltó szociálliberális hatalom nem akadályozza meg. E "földtaktika" szakmai értelemben teljes mértékben elfogadhatatlan.