Teljes egyet nem értés

Immár 180 fokos eltérés tapasztalható a között, ahogyan az Európai Bizottság, illetve a legnagyobb tagállamok jó része képzeli el az uniós döntéshozatali rendszer jövőjét. Miközben Párizs és London a tagállamok érdekeit fokozottan védeni hivatott és a brüsszeli testület első emberét beárnyékoló tanácsi elnök posztjának megteremtését szorgalmazza, Romano Prodi a közösségi döntéshozatal kiterjesztését tartalmazó javaslatot készül elfogadtatni bizottsági kollégáival. E szerint olyan területeken kerülne kizárólagos brüsszeli irányítás alá a kezdeményezés, mint a kül- és biztonságpolitika, a bel- és igazságügy, ráadásul az egyhangúság helyett e területeken is minősített többségi döntéshozatal érvényesülne.

Ez az ötlet nemcsak a britek és a franciák, de vélhetően a fokozottan integrációpárti németek számára is túl messzire megy. Az pedig további olaj a tűzre, hogy Pedro Solbes gazdasági és pénzügyi biztos a gazdaságpolitika terén vonna egyre több hatalmat a bizottsághoz. Legutóbbi javaslata olyan, a kormányok számára vörös posztónak számító elemeket tartalmaz, mint a brüsszeli gazdaságpolitikai irányvonal kötelező követése vagy a nemzeti büdzsétervezetek előzetes bizottsági véleményezése.

A jövő hónapban esedékes sevillai uniós csúcsértekezlet várhatóan a tagállamokat képviselő tanács hatáskörének erősítése felé fog elmozdulni, a bizottsági tervek így valószínűleg visszakerülnek az asztalfiókba. Már csak azért is, mert a brüsszeli testület maga sem egységes a követendő irányvonal tekintetében. Philippe Busquin kutatási felelős például a hét végén nyíltan megtámadta belső piaci ügyekben illetékes kollégája, Frits Bolkestein adóharmonizációs terveit, mondván, a ráták közelítése vészesen csökkentené a tagállamok bevételeit. Az adópolitikák közelítésének akadozása mindenképpen rossz hír a kulcsok csökkentését váró vállalati szektor számára, ugyanakkor tovább erősíti a szuverenitásuk felett őrködő tagállami vezetők pozícióit. (TG)