Urkuti György: Alsóra várva

Tizenkilencre kér lapot a kormány akkor, amikor kezdeményezi a termőföldvásárlásra kapott hétéves átmeneti mentesség védzáradék jellegű meghosszabbítását az EU-csatlakozási tárgyalásokon. Mert igaz ugyan, hogy más tagjelöltek is nyitottak már újra korábban ideiglenesen lezárt fejezetet, s hazánk is tette már ezt (sikeresen) a munkaerő-áramlás terén, ahol a csehek által talált, árnyalatnyival előnyösebbnek tűnő megoldás szinte észrevétlenül került át a magyar megállapodásba - már az újranyitás napján ismét lezárva azt a fejezetet.

A termőföldvételi alku megbolygatása azonban mind ezektől az esetektől, mind az adózási dosszié néhány hete bejelentett újranyitásától különbözik. Itt ugyanis a tőkeáramlás szabadságáról van szó, amelyben nincs jobb eredményt elért tagjelölt, hiszen a lengyelek a termőföldvásárlás engedélyezésére kaptak 12 éves türelmi időt, nem a hazánknak hét évre adott tilalmi rendszerre.

Nincs tehát kitaposott út, magunknak kell ösvényt vágnunk. Ráadásul a földvétel ügye nélkül is igen nehéznek tűnnek a tárgyalások a hátralévő témákban (mezőgazdaság, regionális fejlesztés, költségvetés, intézmények, versenyjog, s most már az adózás is). Kell-e tovább bonyolítani az alkufolyamatot, ha így sem bizonyos, hogy 2002 végéig sikerül minden témakörben megállapodni? Lehet, hogy még nem mindenki számára ért véget a választási kampány?

Ha sorra vesszük elő a már félretett fejezeteket, annyi új nyitott pozíciónk lesz, hogy távolról sem biztos, sikerül-e még időben ismét lezárni őket. Ha az EU néhány tagjelölttel időben megállapodik a csatlakozás minden feltételéről, Magyarország pedig nem lesz köztük, akkor könnyen kipottyanhatunk a bővítés első köréből. Talán van ok abban bízni, hogy a tagországok elfogadják a magyar kérést. De senki nem hiheti komolyan, hogy már csak alsó van a pakliban. Hiba lenne feledni, hogy a lapokat ezen a partin az EU osztja.