A verseny árnyoldala

Átalakulóban az elektronikai kiskereskedelem. Ebből az átlagember annyit lát, hogy kevesebb üzletben, nagyobb eladótéren, jobb körülmények között vásárolhat, ráadásul a videó, a mosógép, a porszívó olcsóbb, vagy ugyanazért az árért többet tud. Öröme jogos: lám, mit tesz a verseny, a piacgazdaság.

A vetélkedésnek azonban árnyoldalai is vannak. Miközben ugyanis teljes gőzzel az EU felé tartunk, piacunk egyre vonzóbb lesz a külföldiek számára. Csakhogy ez nemcsak a gyártókra, a kereskedőkre is igaz. Ezek a tőkeerős láncok pontosan tudják: az egyszer majd megnövekvő vásárlóerő szép nyereséggel kecsegtet, amelyet már most be kell biztosítani a megfelelő piaci rész megszerzésével. Márpedig egy ekkora országban nem sok (kettő-három) szakkereskedelmi lánc maradhat talpon, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az értékesítés több mint 50 százaléka már ma is a nem szakosodott nagy bevásárlóközpontokban (Cora, Auchan, Tesco) bonyolódik.

Így aztán a haszonkulcs néhanapján már az eladás költségeit sem fedezi, s a részesedésükért engedményekkel vagy terjeszkedéssel harcba szálló kicsik egy idő után nem bírják a nyomást. Sorra jelentenek majd csődöt - ahogy ezt a Murányinál már láttuk is -, átengedve vevőiket a nagyoknak. A megmaradtak pedig ilyen-olyan ürüggyel néhány év múlva látványosan megemelik áraikat, hiszen az ő tulajdonosaik türelme is elfogy egyszer.

Azon az árszínvonalon persze megélne valamennyi mostani lánc is, de addig aligha húzzák ki. Akkor viszont már késő lesz farkast (kartellt) kiáltani. Miközben ugyanis a nagy, biztos hátterű gyártók versenye hosszú távon is a piaci árak csökkenését okozza, a kereskedők Dávid-Góliát harca koncentrálódáshoz, így dráguláshoz vezethet. Csak abban bízhatunk, hogy erre újabb és újabb láncok figyelnek fel.

juhász péter